VV8

A kisebbik macisajt életének 8. hónapja (azaz mikor 7 hónapos korát élte) mozgalmasan telt és nem pusztán a kiteljesedő állásmániája miatt. Kicsit az az érzésem, hogy 8 hónapba akart mindent belesűríteni, hogy még tanúja lehessek ügyesedésének. Ezzel a 8 hónappal lejár ugyanis a Belgium által nagylelkűen biztosított mindenféle szabadság: az 3,5 hónapos anyasági, a 4 hónapos szülői és az egy hónap rendes, és mehetek vissza dolgozni. SB-nél még működő munkaidőkedvezményt sem biztos, hogy igénybe tudom venni, tekintettel a sok kismamára a cégnél. Decembertől a svéd modellt követjük: most jön el az apás idő! Nem féltem a fiúkat, jól kijönnek egymással, szerintem nagyon hasznos időszak jön mindkettőjüknek. Az elmúlt két hónap a felkészülés jegyében telt, de csak az elmúlt hónap hozott áttörést sokmindenben.

VV függetlenedésének fontos mérföldköve az evés. Ebben apjával értek el sikereket: miután G egyszer jól megtömte, utána szívesen elfogadott változatos ételeket, zöldséget, gyümölcsöt egyaránt. Sőt, mivel VV sokszor szopogatva eszik, így be tud gyűrni egy egész mandarint is, szőlőszemeket számolatlanul (persze úgy, hogy mi tartjuk neki, nehogy az egészet egyszerre beszippantsa), szóval a darabos kaja sincs ellenére. Kedvence a sütőtökpüré, ezt pohárból kellett neki adnom, mert a kanalazást túl lassúnak ítélte. :-)
Másik fontos eredmény, hogy megtanult cumisüvegből enni. A technikája mondjuk pocsék, kettest adnék rá, de a tápszer elfogy az üvegből, ha türelmesen megvárjuk, amég becuppogja. Pohárból is tud inni úgy, hogy megfogja a peremét belülről, és valahogy még a szájával is odaférkőzik.

Egyre interaktívabb és változatosabban beszél, elkezdett szótagokat mondogatni, így hogy ámmá, ha hív, ttátáttá, ha játszik. A hangtompítós sárkányhangot még gyakran hallatja a pffff-vel együtt.
A legnagyobb szórakozása viszont kétségtelenül az állás azóta, mióta először függőlegesbe tornászta magát épp ma egy hónapja. Miután szétszereltük a járókát, nem gondoltam volna, hogy talál helyeket a lakásban, ahol gyakorolhatja, és így talán rá lesz szorítva, hogy mászni tanuljon meg előszor - de tévedtem. A szék alá gyakran beszorul, mert ott kapaszkodik fel a keresztrudakban, vagy a kanapét vagy fotelt takaró plédekben húzza fel magát rendíthetetlen mini nindzsaként. A konyhai kerekes tároló sem a legideálisabb egy imbolygó gyerek megtartására, főleg, ha az közben egy kézzel rámol. Néha kettővel, mert elfeledkezik róla, hogy nem tud állni... A mániáját tekintve nem csoda, hogy naponta egy-kétszer fejre esik. Még nem tart ott, mint SB, akinek vonalkódos volt a feje, amikor járni tanult. VV próbál kapaszkodva lépegetni.
Ülni csak véletlenül sikerül neki, olyankor meglepődik. Múltkor is csak arra lettünk figyelemesek, hogy ül a szőnyegen és csodálkozva kurjongat, a látvány viszont nem élvezhettük sokáig, mert SB hanyatlökte az öcsikéjét. Érzi, hogy jön a konkurencia. VV talán a mászást is pedzegeti, négykézláb sokat van, hintázik, csak elindulni nem tud, így olyankor hasravágja magát. Minilépéseket már tett meg négykézláb is, én láttam. ;-)
A tesók kapcsolata cizellálódik, és a tesóverés irányába tolódott el. SB persze ebben is rapszódikus, vagy imádja az öcsit és puszilgatja, játékot, kaját (jajj) ad neki, vagy ütögeti minden ok nélkül. De VV-t soha sem hagyja ki, ha a családról mesél és ez a fontos szerintem.