A negyedik hónapban VV elindult, ahogy erről már beszámoltunk, balra. Persze próbáljuk arra tanítani, hogy határolódjon el a politikától, de legalábbis legyen kiegyensúlyozott, így a jobb oldal felfedezésére is buzdítjuk. Egyelőre egy hátról hasra megy a forgás, ezt bőszen gyakorolja annak ellenére, hogy mikor megérkezik a könyöklős pozícióba, megáll a tudomány, ezért rögtön panaszkodni kezd. Ez a hónap ezért számunkra VV visszafordításáról szólt. (NB: apiapa már látta még egy felet újból fordulni a hátára, de ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudjuk, mert csak ő látta.)
hogyan tovább?
Pécsi szőlőben buszozik
Első alkalommal jár magyarhonban, itt ismerkedett meg egy papával és egy nagynénivel plusz két unokanővérrel illetve még jópár rokonnal. Sok első élmény is itt érte: első repülőút, amivel ideérkezett, első nagykádban pancsolás, első tesóval-egy-szobában-alvás, első fővárosi látogatás, első 30° C feletti nap, első napszúrás(?) - apiapa szerint inkább gárgyulás - sorolhatnám.
A leglátványosabb első - a forgáson kívül - a hajvágás volt, mivel ebben a hőségben itthon a hozott séró erős túlzásnak bizonyult. A haja mennyiségét mutatja, hogy nem ollóval álltunk neki, mint anno SB hajának, hanem hajnyírógéppel. Hajvágás előtt folyamatosan kaptuk a bókokat a kislányunkhoz, azóta inkább már csak megkérdezik, fiú-e vagy lány. Egy néni, miután megdicsérte a hajasbaba kislányunkat, és mi elmondtuk, hogy ő bizony fiú, csak annyit mondott: - Nem baj. Erről Éva mama története jut eszembe, aki szintén kapta a bókokat gyűrűs göndör hajú babájához (=apiapa), de miután elárulta, hogy fiú, a reakció az volt: - De kár! Tény, hogy pazarlásnak tűnik ennyi haj egy fiúnak, bár apja is tudott vele mit kezdeni.
G-vel mindig rácsodálkozunk, hogy VV egy igazi kisbaba: sokat bukik, ha kicsomagoljuk, lepisil bennünket, mindent a szájába vesz, és nyálbuborékokat fúj, mielőtt mindent és mindenkit összenyálaz. Böngyörgetnivaló macisajt, na.
Méghozzá VV életéből, mivel sok ezirányú gyakorlás eredményeképp ma 3 és fél hónaposan átfordult. Azért, hogy bebizonyítsa csodálkozó hozzátartozóinak, hogy nem a véletlen, a szél vagy a gravitáció volt, megcsinálta még vagy tízszer. Először a keze alászorult, de hamar elővarázsolta azt is. Ráadásul hátról hasra. Természeresen baloldalra, családi szokás szerint.
Ez egy támaszkódós kép a nap hőséről, ezt is nagyon jól csinálja:
A hazautazás legfontosabb kelléke, jelentjük, a helyére került. A tematika kevésbé indokolt, mint az előző ilyen akciónál, de a dínók fontos szerepet töltenek be SB életében. Reméljük, az öcsi is azt fog.
Hihetetlen, de elérkezett az első ballagás kétévesünk életében. Mivel SB bárhol képes élvezni az életet vagy éppen hisztizni, ezért neki nem lesz törés a bölcsi elhagyása, sokkal inkább nekünk, mert nagyon szerettük ezt az intézményt. Amennyire félve adtuk be és engedük el kicsit több mint egy évvel ezelőtt, a bölcsi rácáfolt a gyerekleadó státuszára. Olyan előnyöket és élményeket adott SB-nek, amit mi nem tudtunk volna - és itt nem a helyi szülők kishitűsége beszél belőlem, amit gyakran hallunk "jaj, szegény gyerek (3,5 hónapos) csak unatkozott itthon a szüleivel", mielőtt beadják egy ilyen intézménybe. Felsorolok párat:
Francia nyelv - ez szerepel az első helyen, mert ezt csak anyanyelvűektől érdemes. Sokat hallgattak zenét és francia dalokat, így még könnyebben a fülébe mászott a nyelv.
Közösségi rendezőerő - mert már az ilyen picik is azt lesik, mit csinálnak a többiek. Ennek alpontja lehet az alvás, amit itthon tuti elmismásolt volna már rég, de amit a bölcsiben, ha nem is kitörő lelkesedéssel, de csinál a többiekkel. Evés dettó - csak a nagyon furcsa növényeket nem eszi meg.
Milyen gyereknek lenni és rohangálni, ugrálni, kitombolni magát kortársakkal - és nem itthon hallgatni, hogy pszt, mit szól a szomszéd bácsi.
SB a tavaly nyári költözésünk miatt két bölcsibe is járt, főleg ez utóbbit szerettük jobban személyre szabottsága és otthonos légköre miatt. Összesen 8-an jártak ide, bébik nem, csak 1,5-3 éves "nagyok".
Itt a csapat: Priscilla, Elisabeth, Sam-Sam, Lydia, Mati, Mika, Fedde, Victoria - Axel hiányzik, illetve azóta jött pár kislány
A rajzoláson, festésen, barkácsoláson és éneklésen kívül pl rendszeresen sütöttek is együtt. A különböző ünnepekre a szükőket is meghívták, így farsangra, szülinapokra.
Ez itt SB szülinapja:
Victoria és Priscilla minden nap írt SB üzenőfüzetébe, szóval tudtuk követni SB tőlünk független életének történéseit. A két bölcsis"néni" sohasem sajnálta az időt, hogy elbeszélgessen velünk, sokat sztoriztak is a csemeténkről és apiapának és anyianyának hívtak bennünket (ahogy a többi gyerek is) :-) Csomó képet csináltak a gyerekekről, amit meg is kaptunk tőlük csakúgy mint a rengeteg műalkotást, amit SB alkotott.
Nagyon klassz ajándékokkal örvendeztettek meg minket (itt és itt), amit a bölcsisekkel együtt csináltak.Vagy nem, de akkor is szépek.
Priscilla et Victoria: merci beaucoup pour tous les bisous, calins, embrasses!
Minden nap így néztek ki! :-)
Nemzetközi bölcsi lévén készítettek egy falat is, ki honnan jött, bár vannak, akiknek két ország + Belgium a hazájuk, mint SB nagy barátjának, a finn-román Mikának.
SB a térkép tetején kapott helyet szerelme, Priscilla mellett
A június végi búcsúbuli nem épp úgy sikerült, ahogy terveztük, mert SB belázasodott aznapra. Így csak a délutáni sütézésre vittük el, de onnan elég hamar és vérző orral távozott. Még a napokban visszanézünk lenyomni az elmaradt puszikat.
Búcsúajándék
A gyors búcsú miatt legalább nem jutott senkinek eszébe sírni
Nemcsak SB, hanem minden copain búcsúzik a bölcsitől, mert júliusban bezár: nem gazdaságos fenntartani az EUs negyedben ennyi gyerekkel. Az erélyes Victoria már talált másik állást, és ő át is igazolt év közben, őt a túláradó Lima helyettesítette. A vajszívű Priscilla is olyan szerencsés, hogy Tournai-ban kapott állást, ahol lakik - eddig 2x másfél órát utazott minden nap, igazi hős.
VV-nk három hónapja lakik velünk idekint, minden nap egyre könnyebb és kiszámíthatóbb vele, csak úgy, mint a reakciói. Van már tónusa az öt és fél kilós testének, így jól meg lehet szorongatni és dögönyözni. Szokott magában kuncogni, szórakoztatásra rötyögni, de kacagni még nem hallottuk. Ahogy meglát egy emberi lényt közeledni, szélesen elmosolyodik.
Kezd engedni a csecsemős görcsössége, így nem mutat konstant fityiszt nekünk. A bal kezével egyelőre ügyesebb, ezért - Dévény szakember tanácsára is - a jobb oldalát fejlesztjük a szimmetria érdekében.
Nagy meglepetésemre egyszer csak fogta magát, és félig elfordult júniusban - úgy emlékeztem, később kezdődik a mobilitás. Figyelnem kell rá, hová teszem le játszani, mert elficereg és teljesen más pozícióba és helyen találom meg, mikor legközelebb ránézek. Ma kezdett egy új figurát, hogy háton fekve a fejével felfelé szinte teljesen hátra néz.
Az alvás még mindig jól megy, igaz, nem számolom, hányszor eszik éjjel, mivel ezt félálomban teszi, nem kel igazán fel, ahogy én sem, így nem okoz nagy sokkot.
A fürdést nem szereti, bár talán csak annak időpontjával volt gondja, mert este törékenyebb a hangulata. Mióta rájöttünk, hogy délelőtt jobban élvezi, megszűnt az üvöltés.
SB sokat törődik az öccsével, azonnal értesít minket, ha VV "böfögött"=bukott vagy ha beszélget vagy sír, szóval követi az életét. Nehéz határokat szabni a túláradó "törődés"-nek (ami sokszor nagyon közelről történik), olyan esetekben, amikor SB beteg, mint pl most.
Összességébem ismét nagyom szerencsésnek érezzük magunkat, hogy másodszorra is egy ilyen klassz fiút hozott a gólya.
