VV3

Fontos hófordulóhoz érkezett VV, viszont éppen ma kapcsolt teljes fordulatszámra az új családi felállás, és ez kicsit elmossa az ünnepi hangulatot. A család 2.0 holnap kezdődött volna (itthon a két fiúval egyedül napközben), mivel SB ma ballagott el a bölcsiből, viszont ma reggelre belázasodott, ezért már ma is itthon volt velünk. Így kicsit felemás ez a nap.
VVről késik a harmadik hónapos összeállítás. Egyelőre csak ezt mutatom meg ebből a tüneményből:

Tesók/unokatesók

A kép két lánnyal bővül majd augusztusban.

Gyakorlás a szünidőre

Már elindult a gyakorlás a nyári vakációra Juji unokanővér eheti látogatásával. SB nagyon örül a vendégeknek, mégha VV nézőbe is jöttek. Unokatesóját mindenben utánozza és követi, remekül eljátszanak pl SB szobájában, amire nem volt még precedens. VV meg csak kapkodja a fejét. Most csak egy gyors helyzetjelentés, mivel annyi élmény éri őket, hogy nehéz lenne mindent dokumentálni.

Egy igazi és egy bölcsis spárga

Tormaóra non-stop

Mire jó az iskola: olvassunk az unokaöcsinek

Juji gumicsizmában (belga módra), SB bundásban jobbíjján

Egy támogató

Superior karám

Minap a Paradicsomban jártunk (nem először, de megunhatatlan), ami azt jelenti, hogy rengeteg nem-kutyát és nem-macskát láttunk. Az időjárás hű volt magához, és az állatkert minden földrészén eláztunk a monszunesőben. A hely egyébként csodálatos, növénykert és kultúrpark is egyben, ahol a különböző égtájak faunája mellett azok tipikus épületei, kultúrdarabkái is láthatók. Így sétáltunk teraszos rízsültetvényen, jártunk buddhista templomban és függőhídon mellesleg néhány állat pl. fehér tigris, koala, panda, szurikáta meglátogatása mellett.

Vele jól elbeszélgettünk

Megpihentunk a tenger alján

Jól áll neki a fehérkvanc

Bleee

Rízsföldeken járva

Ezért mentünk

Tipikus kép - készült Belgiumban az év leghosszabb napján

Aztán kaptuk a jó híreket Kata remekbe szabott bizonyítványáról és Netti ötös dimplomájáról, gratulálunk Nektek! Igazán jól indul ez a nyár!

Pető-lánc

Csomó Pető-fiú egy helyen.

ahol kiderül az is, hogy valaki két éves.

Pöti Pető, Piti Pető és Papa Pető No.2

mert sok fotónak lesz párja, így ennek is.

Apiapa napja

Egy kiegyensúlyozott világban a férfiakat is elismerik ugyanazon szerepkörben letett teljesítményükért, ezért egy hónapon belül nemcsak az anyák, hanem az apák is kapnak egy külön vasárnapot itt Belgiumban (Valaki szólt, hogy már június van. Kismama-dezorientációban szenvedek, bocs). Ezt mindenképpen fair bánásmódnak tartom a mai kor apáival, akik ugyanúgy ott vannak a gyerekeik életében, mint a másik szülő - szerencsére ismerek jópár ilyen apát a szűkebb környezetünkben is.
SB számára Apiapa eddig is sztár volt, ami VV születése után, ha lehet, még inkább fokozódott. Azóta az esti birkózáson és olvasáson kívül a többi esti szertartás is fiúsodott, ők ketten intézik. Így ha fel is merül, hogy én vinném kivételesen aludni, akkor is apát kéri inkább. Örülök ennek, így van rendjén, mivel nem én leszek a fiúk példaképe. Meg Apiapa lesz mindig is az, aki motivációs beszédet tart a legmagasabb csúszda alatt és elkapja őket, amikor leértek. Pl. ma.
SB szokásai változnak, gyorsabban mint mi hozzá tudunk szokni, így kezdi elhagyni azt a megszólítást is, amit ő talált ki nekünk és Apiapa és Anyianya helyett egyszerű apa-anya lettünk.
Apák napja apropóján itt egy videó, ami megörökíti, hogy létezett Apiapa is:

A bölcsis nénik megint sok energiát fektettek az ajándékbarkácsolásba:

részben magyarul!

Mert szeretünk veszélyesen élni (nem)

A évszázad vihara tegnap, ami jéggel jött és elárasztotta a metrót is (képek és videók itt), minket a parkban ért. Hogy miért, azt még mi is elemezzük, mert elég sokáig dörgött és villámlott előtte. Bölcsi után SB-vel és VV-vel szokás szerint a parkba mentünk játszóterezni, de már ekkor is készülődött valami. Esett is aztán nagy cseppekben, amit mi a fák alá húzódva vártunk ki, mint tegnapelőtt. Akkor működött és ezúttal is úgy tűnt, szárazon megúsztuk. Viszont a villámlás folytatódott, mi pedig vártuk Apiapát. Felvetettem, hogy menjünk haza, de SB hajthatatlan volt, továbbra is piknikezni szeretett volna kekszet majszolva a kabátomon ülve.

Mire G megérkezett, elkezdett újra esni, és az alkonyati szürkeség semmi jót nem ígért.
Aztán jéggel is hajigálni kezdett valaki fentről, elég szép példányokkal. Mi egy többemeletes lombkoronájú szelídgesztenye fa alatt álldogáltunk. Aztán durván elkezdett esni, nem látszottak a közeli épületek sem. Latolgattuk az esélyeinket, magunkban imádkoztunk, különböző szenáriókat találtunk ki. Közben megindult egy spontán folyó is a parkban. Mi pedig szoroasan álltunk egymás mellett egy ernyő alatt (a másik a babakocsin) és énekelni kezdtük a Süss fel Napot. Mint oly sokszor, a nóta (mi más) segített és a csillapodó esőben haza tudtunk menni a bokáig érő vízben.

Apiapa morcosan, vizesen, de megkönnyebbülve, hogy szó szerint megúsztuk; babakocsi telepakolva

A babakocsi 5-re vizsgázott, mert VV száraz bőrrel került elő belőle, miután leöntöttem róla egy tócsányi vizet. SB szerencsére rövidgatyában volt, így ő ázott át/meg legkevésbé. Asszem mostantól összekapja magát ls hamarabb előkerül a a homokozóból, ha szólunk neki, hogy induljunk, mert jön az eső. :-)

Mert ilyen a box

Erőművész

Négyfős család 1.0 - köszönet a nagyszülőknek

Júniustól új időszámítás kezdődött a mi mikrokörnyezetünkben, mert az eddigi nagy luxus véget ért és nagyszülői segítség nélkül kell megtanulnunk működtetni a mi négyfős családunkat. A harmadik napon még nem tudok beszámolni, hogyan megy, viszont azt el tudom mondani, mekkora segítség volt a két mama és a pécsi papa ittléte.

Vince főleg esténként vette elő az ordibálós énjét, ilyenkor nagyon jól a leváltás.

Vincus figyelőben

repülő motoron

Az álmok erdejében (Bois des Rêves)

Sok ringatás egyike

Először beszélgetnek

Bois des Rêves encore

Fiúunokákkal

SB teljes természetességgel vette tudomásul, hogy a nagyszülők a közelben laknak, ők viszik bölcsibe. A papának május végén már kevesebbet hisztizett, viszont a kistesó érkezése körüli időkben voltak nagyjelenetek böcsibe menet-jövet. Mikor pl rájött, hogy én bizony minden nap otthon maradok Vincével, viszont neki menni kell, lecövekelt a lépcsőházban vagy a ház előtt és 10 percben átgondolta, hogy menne vagy inkább maradna. A mama azért mindig meggyőzte (emelő, kukásautó, cicák, katonák, hogy csak néhány elemet említsek a motivációs beszédből).
Nagyszülői segítséggel könnyebben ment a sok adminisztráció intézése, biztosítóhoz, önkormányzathoz, konzulátusra, ill. orvoshoz járás. A házikosztról pedig nem is beszélek.

Egy hónap múlva kikérdezi a papa