Erős és masszív lurkóvá cseperedett a legkisebb családtagunk, aki ma fél éve bukkant fel közöttünk. Az elmúlt egy hónapban látványos új dolgokba, így aktív helyváltoztató mozgásba kezdett. Éppen két hete kúszik, ezalatt rengeteget finomodott a technikája, és ha valami érdekeset lát, pl a hűtőt kinyitva, akkor startol és pillanatok alatt ott terem. Jelenleg a balláb-rásegítéses figuránál tart, de szokott plankingolni is.
A nagy lendülete olykor továbbviszi és ilyenkor orraesik. Kutyahelyettesítő funkcióval is rendelkezik, ma odakúszott a lábamhoz, belecsimpaszkodott és jól megharapott a nemlétező fogaival. A maradékot egyelőre nem eszi meg a földről, de ami késik... mivel a tesója is csinálta. Egyelőre köptetőszirupon kívül nem volt más a szájában, csak anyatej, ezen most szeretnénk változtatni.
Na jó, láb is volt már
Belga nyaralás
Rokonok
Még mindig tud édesdeden aludni
Tiszafa árnyékában
Szekszárd city
A másik, ami sokat változott az elmúlt hónapban, az a beszéde, végre elkezdett színesedni, az ááá-n kívül már mondja, hogy ppffffffü illetve hogy kkhhhm meg áná. Az egyedileg kifejlesztett sikítózós sírását még mindig gyakorolja, ez ellen a fehérzaj - amivel párhetes koráig mindig hamar leszereltük - továbbra is sikeresen bevethető. Felvettem a telefonomra egy perc hajszárítózajt, és amikor semmi más nem használ, mert túlfárad vagy autóban utazunk és nem tudom máshogy megnyugtatni, bekapcsolom a zúgást és elhallgat, becsukja a szemét és alszik. Egy cumit is elővettem éppen a nyaralásra való tekintettel, de kiköpi, max arra jó, hogy elcsócsálja, mint bármilyen más játékot és esetleg elalszik közben. Cumifüggőnk van egy, jobb is lenne, ha tényleg nem lenne rá szükség.
Még mindig lánynak nézik - pedig a második hajvágáson is túlvan
Ez a gyermekünk nem ülni, hanem állni szeret - persze még egyiket sem kellene csinálnia. Ahogy ölbe vesszük, máris kinyomja magát a lábaival, mivel sem felhúzni magát, sem egyensúlyozni nem tud egyedül, ebben ránk hagyatkozik. Nagyon erős és már nagyon akar dolgokat, így ha a keze közé kerülök, nem szabadulok egykönnyen, csak némi arccsócsálás után.
Visszanyal a fagyi
Az első betegségét csak most tudta le: múlt héten elvittem dokhoz, mivel
elkapta a tesójától az első ovisbetegséget. Most egy hangtompító van
rajta a betegségből kifolyólag, ugyanis berekedt, mint az importált
vírustól az egyik nagymamája.
Elkezdett SB játékaival játszani, aki ezt először nagyon sérelmezte. Ez egy napon kezdődött azzal, hogy kúszni kezdett. SB el is pakolta gyorsan mindent, amit egyébként jellemzően mi csinálunk helyette. Jó kis motivátor egy kistesó! SB hangulatától függően a kistesó most már játszhat a tűzoltóautóval is, ő pedig csak mosolyog rajta. VV cibálás előfordul, általában játéknak indul, csak belemelegszik a nagyobbik és ráncigálás lesz belőle. VV pedig angyali arccal tűri, csak a "véletlen" lefejelések és taslik miatt sír. SB élvezi, hogy egyre többet lehet játszani a kistesóval, aki már utána is mászik!
Ébresztgeti a bátyót
És minden ráfekvést és taslit megbocsát
Az elmúlt félév összegzésekor muszáj megemlítenem azt a stílusváltást, ami a legkisebb családtag beilleszkedését és így a mi életünket is nagyon megkönnyítette. Az első gyermek arra tanított meg engem, hogy nincs Legjobb Megoldás és Módszer, melynek létezésében őszintén hittem még két és fél évvel ezelőtt, mivel jót és jól akartam csinálni. Órákig altattam, ringattuk, lábujjhegyen közlekedtünk, mikor végre sikerült lerakni a kiságyába, mert minden reccsenésre felriadt, hason soha nem aludt. A második érkezésekor már sok mítosz leomlott, és sokkal kézenfekvőbbnek és természetesnek tűnt VV igényeire alapozva kialakítani az itthoni életet. Így ő a kezdetektől velünk aludt egy ágyban, még a babaöblöt is alig használta, így az altatás és az éjszakai etetés is zökkenőmentesen zajlik, VV pedig megtanulta, hogy éjjel alvás van. Babakocsiját nem vittünk haza nyáron és az otthoniakat is csak néha használtuk, inkább kendőben, hordozóban vagy kézben vittük, visszük mindenhova (azaz eladó a babakocsink :-) isofix-szel...) - most kezd csak nehéz lenni a 7 kg-jával. Babakocsit ennek megfelelően utálja, bár a hordozót is, ha nem aludni kerül bele, mert nem lát ki belőle, ezért az ültetős kocsit látom megoldásnak, amikor majd tud.
Csak egy idő után tűnt fel, hogy észrevétlenül egy szubkultúra részesei lettünk a fenti normák követésével: a természetes szülés - igény szerinti szoptatás - együtt alvós és hordozós szektáé. Megszületni és gyámoltalan kisbabának lenni nem egyszerű, igyekszünk egy gyengéd átmenetet biztosítani a gyerekeknek.
VV tegnap ismét legyőzte - elsősorban - a saját 5 és fél hónapos korlátait illetve a tömegvonzást, és fogta magát, bejárta a szobát fókamozgással. Többször. A haladási sebessége jelenleg 0,5 m/min - km/h-ban nem tudom kiszámolni.
Video itt:
Az ovi helyzetről próbáltam mesélni már egyes családtagoknak, de gondoltam, egyszerűbb, ha megosztom a következő linket, ami leírja az általános belga ovihelyzetet: http://miujsagbrusszelben.blogspot.be/2013/03/belgiumban-nem-csak-jatek-az-ovoda-iii.html
Sok itteni magyar anyuka panaszkodik, hogy a körülmények nem túl barátságosak az itteni intézményekben. Nem divat a benti cipő, az átöltöztetés, a kézmosás, WC-t egyedül intézik már az egészek kicsik is, én mondjuk azon akadtam fönn, hogy cipőt az alvásnál sem veszik le a gyerekekről... Illetve, hogy évente változik az óvónő és a csoport is. Illetve az is érdekes, hogy tízórait és uzsonnát vinni kell. A gyerekek szemszögéből persze ez a rendszer is ellátja a feladatát, általában szeretik, sokat alkotnak, tanulnak - itt az óvónők csak ezt a részét intézik, az evés-alvás alatt nincsenek is jelen, azt a kisegítőszemélyzet végzi.
Más, meg kell szokni - elsősorban nekünk. Trükközni lehet: télen sem adni a gyerekre bundacipőt, törlőkendőt csempészni az uzsonnásdobozába.
Meg jelentkezünk további tapasztalatokkal!
Végre mi is csatlakozunk az "első nap az óvodában/iskolában" képeket posztoló szülők táborához! Nagy öröm, leginkább a mérföldkő jellege miatt, így lehet megfogni kicsit a múló időt, és sóhajtozni, hogy "Hiszen csak most született!"
SBvel már pedzegettük a témát, jártunk az ovinál nyaralás előtt, de igazán az utolsó héten készültünk rá az intézményváltásra - előtte túl sok volt a nyaralós élmény. Választottunk együtt hátizsákot, uzsonnásdobozból került elő a délutáni rágnivaló, mese is az oviról szólt.
Le sem vette napokig
SB ma reggel nagy lelkesedéssel vágott neki a kb 5 perces oviba
vezető útnak - elkísérte az egész család erre a fontos eseményre. Ez a
lelkesedés kitartott egészen a teremig, ahol azonban a nagy reggeli
nyüzsgés és a síró gyerekek látványa kissé elbizonytalanította - pedig
találkoztunk egy magyar Lujzával is. Inkább kimenekült csúszdázni az
udvarra, majd elbarikádozta magát a mászókán, amikor már csak ő volt
kint. Az állandó óvónénijével sajnos nem találkoztunk, mert betegszabin
van október végéig - mivel nem ismerjük, így egyelőre nem hiányzik.
Viszont találkoztunk helyette Sarah-val, aki átvette SBt, miután
leszedtem a mászókáról és rögtön bömbölni kezdett. Mi gyorsan de kissé
elbizonytalanodva távoztunk, és aggódtunk hogyan fogja túlélni utódunk a
következő 3 órát az óvodában. A hosszú nyaralás után biztosan nehezen
szakad el tőlünk, ahogy mi is tőle.
Otthon számoltunk a félórákat mire végre délben érte mehettünk.Én úgy láttam, hogy átsuhant az arcán a kiszabadultam kifejezés, erre rácáfolt a haza vezető úton, amikor azért kezdett sírni, hogy nem lehet az óvodában...
A békegalamb oviban az első napon
Szilvi-féle altatatási módszer a brüsszeli kockaköveken még hatásosabban működik - főleg ovi után
Itthon elkészítettük az ovis dobozát, amit halakkal dekorált. Mindent
olyan büszkén csinál és mutat be az otthoni családnak skypeon. Szerintem
a beszéde is sokat változott, a mostanában használt szófordulatai miatt
néha teljesen felnőttesnek tűnik, pl amikor az oviról beszélgetünk, és
azt mondja: - Jól van, rendben van, anya! <3
