A kisebbik macisajt életének 8. hónapja (azaz mikor 7 hónapos korát élte) mozgalmasan telt és nem pusztán a kiteljesedő állásmániája miatt. Kicsit az az érzésem, hogy 8 hónapba akart mindent belesűríteni, hogy még tanúja lehessek ügyesedésének. Ezzel a 8 hónappal lejár ugyanis a Belgium által nagylelkűen biztosított mindenféle szabadság: az 3,5 hónapos anyasági, a 4 hónapos szülői és az egy hónap rendes, és mehetek vissza dolgozni. SB-nél még működő munkaidőkedvezményt sem biztos, hogy igénybe tudom venni, tekintettel a sok kismamára a cégnél. Decembertől a svéd modellt követjük: most jön el az apás idő! Nem féltem a fiúkat, jól kijönnek egymással, szerintem nagyon hasznos időszak jön mindkettőjüknek. Az elmúlt két hónap a felkészülés jegyében telt, de csak az elmúlt hónap hozott áttörést sokmindenben.
VV függetlenedésének fontos mérföldköve az evés. Ebben apjával értek el sikereket: miután G egyszer jól megtömte, utána szívesen elfogadott változatos ételeket, zöldséget, gyümölcsöt egyaránt. Sőt, mivel VV sokszor szopogatva eszik, így be tud gyűrni egy egész mandarint is, szőlőszemeket számolatlanul (persze úgy, hogy mi tartjuk neki, nehogy az egészet egyszerre beszippantsa), szóval a darabos kaja sincs ellenére. Kedvence a sütőtökpüré, ezt pohárból kellett neki adnom, mert a kanalazást túl lassúnak ítélte. :-)
Másik fontos eredmény, hogy megtanult cumisüvegből enni. A technikája mondjuk pocsék, kettest adnék rá, de a tápszer elfogy az üvegből, ha türelmesen megvárjuk, amég becuppogja. Pohárból is tud inni úgy, hogy megfogja a peremét belülről, és valahogy még a szájával is odaférkőzik.
Egyre interaktívabb és változatosabban beszél, elkezdett szótagokat mondogatni, így hogy ámmá, ha hív, ttátáttá, ha játszik. A hangtompítós sárkányhangot még gyakran hallatja a pffff-vel együtt.
A legnagyobb szórakozása viszont kétségtelenül az állás azóta, mióta először függőlegesbe tornászta magát épp ma egy hónapja. Miután szétszereltük a járókát, nem gondoltam volna, hogy talál helyeket a lakásban, ahol gyakorolhatja, és így talán rá lesz szorítva, hogy mászni tanuljon meg előszor - de tévedtem. A szék alá gyakran beszorul, mert ott kapaszkodik fel a keresztrudakban, vagy a kanapét vagy fotelt takaró plédekben húzza fel magát rendíthetetlen mini nindzsaként. A konyhai kerekes tároló sem a legideálisabb egy imbolygó gyerek megtartására, főleg, ha az közben egy kézzel rámol. Néha kettővel, mert elfeledkezik róla, hogy nem tud állni... A mániáját tekintve nem csoda, hogy naponta egy-kétszer fejre esik. Még nem tart ott, mint SB, akinek vonalkódos volt a feje, amikor járni tanult. VV próbál kapaszkodva lépegetni.
Ülni csak véletlenül sikerül neki, olyankor meglepődik. Múltkor is csak arra lettünk figyelemesek, hogy ül a szőnyegen és csodálkozva kurjongat, a látvány viszont nem élvezhettük sokáig, mert SB hanyatlökte az öcsikéjét. Érzi, hogy jön a konkurencia. VV talán a mászást is pedzegeti, négykézláb sokat van, hintázik, csak elindulni nem tud, így olyankor hasravágja magát. Minilépéseket már tett meg négykézláb is, én láttam. ;-)
A tesók kapcsolata cizellálódik, és a tesóverés irányába tolódott el. SB persze ebben is rapszódikus, vagy imádja az öcsit és puszilgatja, játékot, kaját (jajj) ad neki, vagy ütögeti minden ok nélkül. De VV-t soha sem hagyja ki, ha a családról mesél és ez a fontos szerintem.
Az evolúció apiapa egyik kedvenc fogalma és koncepciója, ő így fordítja le, hogy "Pantha rhei - Minden folyik, az egyetlen állandó a változás maga". Ez hatványozottan érvényes a gyerekekre (szerencsére), azaz nincsenek állandó szokások, de még a megszerzett készségek is mindig finomodnak, ügyesednek, ahogy haladnak az egyedfejlődésben.
Egy pár elmúló szertartásnak és lassan átváltozó szokásnak szeretnék itt emléket állítani, mert szerettük őket.
Nem nagy titkot árulok el azzal, hogy SB nem szeret aludni. Mostanában újra felébred éjszakánként, ami nem egyszerű eset, mert ilyenkor átlag 2 órát van fent és minket szórakoztat (nyáron kezdtem bele ezt leírni, mostanában jobb a helyzet, mármint felébred, de hamarabb visszaalszik). Na nem ez a szokás, amit visszasírunk/nánk, hanem az esti altatásé, ahogyan be lehetett kedvvel csalogatni a szobájába. Vacsi, fogmosás (ez a nemszeretem szokások közé keveredett, pedig már szépen ment), pizsihúzás után jön a villanyoltás, amit SB végez. Ez legkésőbb 9-kor van. Jó sok lámpa van nálunk, és mostanában mire végez sincs sötét, mivel 10-ig világos van. Néha azzal húzza az időt, hogy kiül a belső ablakpárkányon kialakított figyelőállásába/kuckójába és forgalomszámlálást tart. Mi ezt arra használjuk fel, hogy elmondjuk a létező összes felbukkanó járműtípusra, hogy dodózni, azaz aludni megy épp. És hogy a busz, amit lát, az utolsó, mindenki, aki rajta utazik már az ágya felé robog, stb.
Éberebb napokon az összes családtagot, bölcsis- és ovistársat, szomszédot felsoroljuk, hogy ők már mind alszanak (legtöbb tényleg alszik), közben próbáljuk meggyőzni, hogy ő is nagyon álmos.
Szóval lámpaoltás után elbúcsúzik tőlem és lábujjhegyen (ő az apja ölében) belopóznak a hosszúnyakú dínóhoz, aki már rendszerint nagyon várja.
Hosszúnyakú dínó az erdőben
Ő a főnök dínó, akinek az a feladata, hogy éjjeli menedékhelyet keressen a többi dínónak: a gyagyás dínókkal együtt elindul az erdőbe.
Ez a mese néha olyan érdekesre sikeredik, főleg, ha apiapa meséli, hogy még jobban felcsigázza. :)
VV felbukkanása miatt az alvást-altatást át kellett gondolni, de tény, hogy mi is engedékenyebbek és legfőképp kellően fáradtak vagyunk, mire este lesz, így örülünk, ha SB alszik - bárhol is teszi azt.
Gyerekszoba VV érkezése előtt
Éva mama szerint a szülőség javarészt abból áll, hogyan járjunk túl a gyermekünk eszén és vegyük rá különböző dolgokra, amit esetleg nem szeretne megtenni (lásd fent: alvás). Tapasztalatból mondom, hogy minden módszer addig működik, amíg az
újdonság erejével hat, így egy-két gyerek valóban frissen tartja a
szülői elme mozgékonyságát. Egy jó példa erre az életünkből, ahogy SB-t arra próbáljuk rávenni, hogy ütemesen haladjunk hazafelé, mert szeret ácsorogni, nézelődni, lépcsőn ülni... Szóval SB úgy 2 éves kora körül az működött, hogy az út mellett parkoló autók márkáit kérdeztük egymás után tőle, ő pedig sorolta: pözsó ááááh (mivel oroszlán van rajta), kolcvágen stb (a volvo, nissan, hyundai kivételével - szóval aminek nincs rendes jele - minden márkát felismer).
SB új, nagyon kedves szokása a körbepuszi. Ezt reggeli búcsúzáskor óvodába menet szokta kiosztani az itthon maradóknak: ez nem csupán a hagyományos két pusziból álló etap, hanem a homlokon átívelő pusziszkodás. Rendszeresen elolvadok, amikor homlokon csókol a gyerekem.
Ha már a szokásoknál tartunk, először és utoljára szeretném összehasonlítani ezen a platformon a két gyermekünket, konkrétabban a korai szokásaikat. Nagyon érdekes látni, hogy már picinek is mennyire különböznek, és ezért milyen hamar szembesültünk azzal, hogy ami az egyiknél működött, az a másiknál nem feltétlenül fog.
A csecsemő SB naphosszat elnézelődött a járókában, pihenőszékben vagy a játszószőnyegen, bámulta a feje felett keringő haverokat, játszott velük, elkapta őket precíziós mozdulatait tökélyre fejlesztve. Sokáig gurulva haladt, a mászásba az első karácsonya körül fogott. Ülni 6 hónaposan tudott, felállni a járókában kezdett, amikor 8,5 hónaposan felhúzta magát - de a lábairól ekkor még nem tudta, mire valók. 11 hónaposan tett pár lépést, de önállóan járni 13 hónaposan kezdett. Ha zenét hallott, elhallgatott, odafordult, úgy hallgatta, gyerekek látványától pedig kiugrott a bőréből. A beszélőkéje pedig már akkor fejlett volt, amikor még csak a saját nyelvén beszélt - sokszor szenvedélyesen sok mutogatással fűszerezve. Aludni sohasem szeretett.
VV ismertetett meg bennünket a nagy könyv szerinti csecsemő szokásaival: alvóbabának indult, a mai napig könnyű elaltatni, nem tiltakozik. Mindent a szájába vesz, ami elékerül (bútor, személy vagy akár cipő) megcsócsálja, felszedi a legkisebb dolgokat is a padlóról és rögtön betolja, így minimum 1-2 porszívózás a napi program része. Ő a nagymozgásokra koncentrál, 3,5 hónaposan átfordult, 5,5 hónaposan kúszni kezdett, majd 7 hónaposan felállt. Ezeket úgy is gyakorolja, ha tovább nem jut, azaz amikor nem ment a visszafordulás, mi csináltuk helyette hetekig, vagy most a felkapaszkodás után tanácstalan, mi legyen, de ez nem tartja vissza és csinálja. A járókát ennek fényében nem használta, mert csak akadályozta a kibontakozásban. El is csomagoltuk, de talált más támpontokat, ahol fel tud kapaszkodni, természetesen sokkal kevésbé biztonságos helyekről van szó: kerekes konyhai tároló, felbillenő játékdoboz, székláb. Kapaszkodva lépeget, ami igen cuki az ő 67 cm-jével. A feje fölé lógatott játékok soha nem érdekelték, pihenő székben egy pillanatig nem volt. Ha beszélgetünk vele, hümmög, somolyog. A bátyjával szokott kuncogni, nehéz kizökkenteni a nyugalmából akár pozitv, akár negatív irányban. Ülni nem tud még, ő a haladásban hisz.
Kíváncsian várjuk, milyen lurkók válnak belőlük nagyobb korukra, most egyelőre úgy tűnik, SB édesapjára, VV rám ütött a habitusukat illetően (rapszódia vs. zen). Persze a természet szépen összegyúrta őket, és SB a szőkeségével, nem-alvásával, énekelgetésével rám hasonlít, VV a szivarfejével, rengeteg sötét hajával és sportos életmódjával az apjára.
Több összehasonlítás nem lesz. ígérem!
Figyelem: a bejegyzés a nyugalom megzavarására alkalmas képeket tartalmaz!
Ahogy ígértem, íme egy bejegyzés SB életének számunkra túl nagynak tűnő részéről, a hisztikről. A dackorszak SB-nél korán kezdődött és sok jel mutat rá, hogy elhúzódó
lesz. Másfél évesen nyomta le az első hiszisorozatát, amikor csak
tanácstalanul álltunk mellette, mert se hozzászólni, se hozzáérni nem
lehetett, az csak olaj volt a tűzre. Csak várni, hogy elmúljon a vihar. És akkor, tavaly
szeptemberben akár hajnali 3-kor is rákezdett, a földön fetrengett, ahogy kell - kitartóan. Mások
visszajelzéséből tettük össze, hogy a mi gyerekünk valószínűleg
hisztisebb az átlagnál, nekem sokáig ez a gyereknevelés természetes
velejárójának tűnt: hisztizés bekapcsol 2 éves korban (nálunk előbb) és azt tizenvalahány év múlva felváltja a "hagyjálmárbékén" a kamaszkorban. Hisztikorszak vagy terrible two, ahogy kolleganőm mondja saját tapasztalata alapján. Tesómat kérdeztem, aki foglalkozásából kifolyólag
látott már pár gyereket, hogy ez vajon tényleg a kétéves kor vagy SB
személyiségének megnyilvánulása. Ő az utóbbira szavazott.
Mindenesetre a rapszodikussága emlékeztet valakiére a szűk családból, köhmm...
Mr. Rapszódia
A
blogolvasó család hálás lehet, ahogy SB és VV életéből a jobb perceiket
megörökítő és nem utolsó szempont szerint kikapcsolható videók kerülnek
közlésre, mert a nap fennmaradó részében, valaki biztosan sír,
hisztizik, üvöltözik, követelőzik, ütöget, rohangál, ugrál. Ez általban
ugye SB, de a kistesó is igyekszik felzárkózni, hiszen a legújabb
szórakozása a zajkeltés, fémfedők, fakockák ütögetése a padlóhoz,
egymáshoz.
Így kezdődött - ezt is ki lehet kapcsolni, aki nem bírja:
Valahogy minden olyan drámai nálunk, olyan egyszerű dolgok, mint a vacsora, fürdés, de főleg az elalvás. A legegyszerűbb rutinfeladatok is hatalmas ellenállásba ütköznek, ha SB-nek olyan kedve van - és általban olyan kedve van, mivel az oviban újabban nem alszik. Az olyan kis epizódokon, hogy a kefíres pohárban mossa a kezét, a sajtot nem a levesbe, hanem a kezére kell reszelni, nem villával, hanem kanállal eszi a pizzát, már fenn sem akadunk. Az, hogy a fürdővízből rendszeresen iszik (persze vsak miután belepisilt), hogy nem enged meleg vizet önteni a kihűlt vizébe, és hogy először be-, majd úgy kell kiimádkozni is, szintén mindennapos. Az elalvás viszont egy óráig vagy tovább is eltart, de az tény, hogy azt felborította a kistesó, aki most a közös szobát előbb elfoglalja, így ott nem tudunk mesélni SB-nek. Helyette az ablakpárkányban alszik el, mert mondanom sem kell, hogy nála a meseolvasás is az ellenkező hatást éri el, és a végén, amikor én már kidőlök, ő mesél nekem... G jobban bírja, mesél és ringat, amíg a kisuraság elalszik, a hisztik kezelésében is profibb, engem hamarabb kiborít a csakazértis viselekedés.
A fentiekből kihagytam, hogy a műsor igaziból nemcsak este van, hanem már reggel elkezdődik. A felkelés, a reggeli, a felöltözés és az oviba menés mind jó alkalmat nyújt egy kis hisztire.
Persze, ebben a korban van, próbálgatja a határait, kistesója született, ovis lett hirtelen - sorolhatom az okokat a hisztire. Próbáljuk elejét venni a műsorozásnak azzal, hogy felkészítjük, mi fog történni, és soroljuk neki az esti programot: 1. hazaérünk, 2. cipő+kabát le, 3. kézmosás, 4. ..., de ezzel azt érjük el, hogy ő is sorszámozza az ő elképzelését tükröző saját listáját, és fenhangon sorolja nekünk...
Egy pár dolog azért megnyugtat:
ez is elmúlik egyszer
ha kipihent, egészen együttműködő szokott lenni
ahogy fejlődik a kifejezőkészsége, már (akár hiszti közben is) el tudja mondani, mit akar
SB 2,5 éves korára elérkezett a szociális fejlődésének abba a szakaszába, hogy már igényli a kortársai jelenlétét az óvodán kívül is, magyarán, hogy vannak haverjai, akikkel szeret együtt lógni. A viszony ugyanakkor ezekkel a kis kopenekkel ambivalensnek mondható, mivel egy-egy találkozás elég hamar torkollik ütögetésébe vagy de-nem-de típusú kiabálásba. Így egy felnőtt jelenlétére és szükség szerinti koordinációjára és beavatkozására is szükség van, nem lehet őket csak úgy becsukni egy szobába szépen játszani.
A bölcsis legnagyobb haverja a finn-román hirtelenszőke kékszemű Mika volt, akit azonban a hosszú nyáriszünet után szinte meg sem ismert - így múlanak el a bölcsis barátságok. Viszont amikor még naponta találkoztak, ők voltak a bölcsi stand-up párosa szó szerint: alvás helyett a kiságyban állva-ugrálva szórakoztatták egymást és persze a többieket, miközben énekeltek. A szülőkkel is jóban lettünk, amikor a bölcsi és vacsora közti időt mindannyian a homokozóban töltöttük.
Kedvenc óriáshomokozó a mecset árnyékában
Mika-val
Itt az apukák gyereket cseréltek
Megtanult nyárra a "nagyos" hintán egyensúlyozni es
a csúszdát rendeltetésszerűen használni
A családi képre rátévedt Mikán kívül Alexander is, a másik homokozós haversrác is
Az oviban is alakulnak a barátságok, úgy vettük észre, hogy a lányoknak jobban örül, így a szintén magyar Lujzi jelenléte egy ideig fontos szerepet játszott, hogy ott maradjon reggel az oviban, de gyanusan örvendezik Ana-nak is. Lujzihoz is ambivalens érzések kötik, mert mindig vele szeretne hazamenni annak ellenére, hogy az együtt játszások hamar eljutnak a tettlegességig, azaz amikor is Lujzi jól megveri SB-t. Ha szétválaszjuk őket, akkor csak simán kiabálnak és sikítoznak egymásra. Szép. Majd alakul.
Halloween partyn hölgykoszorúban: Lujzi (Fanni), SB, Ana és Jade
Amikor ajtóra firkálhatnak, persze nagy az egyetértés
Az csak Dani bölcsességén és három évesekhez mért belátásán múlik, hogy ugyanez nem ismétlődik meg Robi-Ritáeknal, amikor hozzájuk megyünk vendégségbe, mivel SB fejében a magántulajdon fogalma még képlékeny és az osztozkodást is tanulnia kell. Még szerencse, hogy Dani kész járműparkkal rendelkezik, így könnyebb beosztani, ki mivel megy.
Hú, de régen volt!
Barátságuk új szintre helyeződött Dani 3. szülinapján, amikor együtt mulattak egy jászóházban (inkább fedett vidámparknak mondanám). Azóta a Boldog szülinapot c. dalt meghallva azt mindig Daninak ajánlja és az őszi szünetben többször készült őt meglátogatni.
A szükők láthatóan ugyanúgy élvezik a playdate-eket
A bővített csapat Zoli-Niki cserfes lányaival
Erről a kapcsolatról jövőre majd többet tudok írni
SB felnőtt barátai:
Pista, akinek Bot Benőt köszönhetjük
Itt már Dani és Nórika is feltűnik a Takács-családon kívül
Apával focimeccsézéses különprogram (Magyarország-Andorra 4:0, világbajnoki selejtező 2016. november 13.)
Ez a mosoly a metrózásnak szól
Vizuális felkészítés: kapu, Dzsuzsák és gól
Kefír, nem sör
Végülis a mérete stimmel kézmosáshoz
Pimasz ül
Fekszik
Már csak a hazaérkezési részidőn kellene javítani... (apa jelenti, hogy nagyon jól viselkedtél, ettél, ittál, először féltél a kutyustól, de utána már nagy cimbik lettetek - jól elszórakoztattad őt míg a nagyfiúk focimeccset néztek és itták a savanyú lengyel söröket, szurkoltál a csapatnak, örültél a góloknak, sajnos a kecskesajtos-cukkíni mártogatót nem kostóltad meg, de majd talán később)
Persze, a süvölvények megnevelésére. Amikor joghurttal rajzol az asztalra, ledobálja az evőeszközöket meg mindent amit ér a földre stb., meg szoktuk kérdezni, hogy az oviban is ezt csinálja-e, általában nevet, mintha jó viccet mondtunk volna.
Az ovi egyik pozitív hozadéka itt:
És képriport a facebook csoportjuk oldaláról:
A növekvő csoport és persze a csajokkal log (szerelmes pillantas Ana-ra)
Foglalkozások és a halloween buli, amire elfelejtettük beöltöztetni...
Benőke egy szövegláda. Ezt már jóval azelőtt bebizonyította, hogy beszélni kezdett volna - lásd lenti videókat. Pár hónapos korától kezdve az idő múlásával egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy mérhetetlen közlésvágy él benne.
Íme egy kis összeállítás honnan indult Benőke.
2014 karácsony, 10 hónapos:
Heiligenblut, 2015. március, 1 éves:
2015. március. Az egy éves szülinapi buliján:
Alig múlt egy éves, amikor agya átváltott utánzó üzemmódba és
onnantól kezdve mindent megpróbált utánunk mondani. Így jutott el az
első önállóan megfogalmazott mondatokig tavaly nyáron, amikor azt mondta
iszi kakaó és autó ott.
2015. augusztus, 1 éves és 4 hónapos:
Amikor még az általunk hangoztatott
mondatokat ismételte, minden tárgyrag stb a helyén volt, mióta önállóan
teszi össze mondandóját, előjöttek a magyar nyelv szépségei, megy a nagy
mixelés: -hoz, -nak, -ba, nekem, tőled, hozzá stb., néha minket is belezavar. Múltkor ezt kiabálta a boltban: Állj meg -tok! A múltidőt néha egyszerűen elintézi: böfögt, nevett, eltöröttem.
Szeretjük még, amikor hosszú szavak hangzóit össze-vissza kombinálja - megoldás jobb oldalon, ha valaki találgatni akar:
Kolcvagen (Volkswagen)
Pakaszkodom (Kapaszkodom)
Kaplika (Paprika)
Genyeszte (Gesztenye)
Leztelen kopac (meztelen kukac fogalmam sincs milyen szövegösszefüggésben)
Sokszor mondta (nyilván mi neki) Mi volt ez? ha valami leesett, megzörrent, megszólalt. Ezt átváltotta Most mi lesz? kérdésre, ami egy kétévestől elég filozófikusan hat. Ha már az elmélkedésnél tartunk, íme pár mondása:
Hát szerintem nem, de annyira. (ezt több hétig mondta)
Becsukódott a hajam (amikor vizes lett)
Megharapott a Vincus nyállal
Megnyált a Vincus (láthatóan foglalkoztatja a téma)
Haza pisilek (tehát otthon)
Nagyon kisebb (tuti fordította)
Piros elütni? (tilos piros mintájára)
Szökőút (mert ennek van értelme a szökőkúttal ellentétben)
Útrengés (földrendés helyett, amikor Vincus átpakolja napközben az autóit és máshol találja őket, mint ahol hagyta)
Minap egy verssel állt elő:
Kicsi vagyok én
Egy kettőre én
Nem megyek oda
Pedig az jó lenne.
A nagyfiúnknak szeretnék egy külön blogbejegyzést szentelni, amit a két és feledik életévének (ami szerinte viccből fél 8) betöltésére terveztem elkövetni. Ez ugyanis több szempontból is mérföldkő az ő életében. Először is ekkor vált belőle intézményesült gyerek, azaz óvodás. Azután olyan sokmindenben ügyesedett és érett meg a tudása, hogy ezeket is érdemes felsorolni.
Sokan csodálkoznak, milyen hirtelen szőke gyerekünk van, és a nyári napsütés valóban kis svéddé varázsolta. Mivel svéd sváb vér csörgedezik benne mindkét részről, ez azért nem akkora meglepetés nekünk, főleg az én ovis képeimet nézegetve. A félelmem, hogy nem lesz magas, némileg mérséklődött, amikor szeptemberről októberre hirtelen 3 cm-t nőtt.
Kire ütött? sorozatunk újabb darabja - anya szeme fénye
Igazi fiú, állandó mozgásban van, főleg estére lendül be, amikor jön az ágyon ugrálás, birkózás, ablakpárkányról kanapéra gurulás, etetőszékben és újabban a tesó ágyába/-ról ugrálás. Ovi után nem mindig lelkes, állítólag sokszor nem alszik, ami nem lep meg, tekintve, hogy itthon du. 2 után alszik el hétvégén, ha egyáltalán sikerül ágyba imádkoznunk, az oviban pedig 12:30-tól kellene aludni 2:20-ig. Ez megmagyarázná, miért alszik el néha ülve vacsora közben, szóval még szüksége lenne a délutáni alvásra, csak ő ezt nem mindig látja be.
Trip to hell felirat nem az együttalvásnak szól, mert azt kifejezetten szeretjük
Tény, hogy cumival jobban megy az alvás, viszont az eredetileg csak éjszakára tartogatott cucc fétistárggyá nőtte ki magát az elmúlt fél évben. Persze, lehet sorolni az okokat: kistesó érkezése, ovikezdés, nyári sok környezetváltozás, mindenesetre próbáljuk korlátozni a használatát stresszes szituációkra és volt már rá példa, hogy visszaadta a cumit, mondván: már megnyugodtam. Ja és nagyon fontos, hogy beszéd közben ki kell venni a cumiját, ehhez ragaszkodunk, különben "nem értjük"
Kistigris a fán
A futóbiciklizést már magas szinten űzi, tesója születésnapjára kapta a biciklijét idén, nyaralás alatt is sokat gyakorolt, így őszre olyan trükköket is tud, mint pl álló helyzetben egyensúlyozás.
Video a bicikizés fejlődéstörténetével:
Labdát ügyesen dob, sőt el is tudja kapni, ha koncentrál (e.k. ez az egyik kedvenc szava, mármint a koncentrál, nem a labda). Focizni nem szoktunk vele sajnos (apiapa írja: nem sajnos, hanem direkt), így az marad az iskolára.
Nyáron jól megijesztett bennünket, amikor Horvátországba, a családi nyaralásra érve egyszerre dadogni kezdett. Valószínűleg sok élmény érte egyszerre: hazautazás, régen látott rokonok, teljesen más programok, mint a bölcsi. Mivel még a beszéde alakulóban van, remélhetőleg kinövi (2-3 éves kor között ez életkori sajátosság). Abból is hallatszott, hogy a dadogás nem rögzült nála, hogy mindenféle fajtáját űzte: volt szó- illetve szótagismétlés, de volt, hogy már az első hangnál elakadt. Próbáltuk nem felhívni rá a figyelmét, mert a gyerekek igazán észre sem veszik, de SB egy idő után mondta nekünk, hogy "nem bírom érteni", ami azt jelenti, hogy nem tudja elmondani. :-( Ez szerencsére pár hét alatt elmúlott, miután visszajöttünk Brüsszelbe és mire belerázódott az oviba. Most már csak ritkán nyújt el egy-egy szókezdést, szótagot ismételni ritkán még szokott. (Update: az ősziszünet rossz hatással volt rá, és nemcsak az oviba nem akaródzott visszamenni, még dadogni is újra kezdett.)
Egyébként nagyon szeret beszélni, a francia oviból hazafele menet be nem áll a szája. Azt még nehéz kihámozni a mondanivalójából, mi történt vele vagy mit is akar mondani, mert az elképzelt dolgai keverednek a valósággal, az otthoni történések az ovisokkal. Egy ideje már gyűjtöm az aranyköpéseit, nehéz egy-egy vicces szólását nem ismételgetni és persze megállni röhögés nélkül. Az ikes igék jól bezavartak SB beszédfejlődésébe: magáról már szépen tudott nyilatkozni, eszem, alszom, ülöm stb mikor mondtuk neki, hogy az ülök. Nnna, azóta kombinálva a múlt idővel így beszél magáról: ettek, ültek.... Illetve ugyanez franciásítva is el szokott hangzani: ettekö.
Sarah óvónéni szerint minden utasítást elismétel, amit ő mond a gyerekeknek, aminek azért is örülök, mert így biztosan hamar megtanul franciául. Feltűnő változás mióta oviba jár, hogy mindent megszámol. Persze eddig is számoltunk vele (sajnos) pl. hogy ő hány éves, hányra ugrik a kádba - a legnagyobb szám, amit jelenleg ismer, a 14. Ha sokat akar mondani, azt mondja, 14 vagy hogy egykettőháromblaskfalaksdjad. Viszont az oviban úgy megtanították számolni, hogy a végén a tényleges összegig jut el, azaz mindenre csak egyszer mutat rá, amit számol - kb.6-ig szokott eljutni. Előszeretettel halandzsázik is mióta ovis, szokott énekelni, mondókázni vagy csak simán beszélni halandzsául. Sőt, tud franciahalandzsául is, ilyenkor sok orrhang keveredik a beszédébe, és általában az a vége a mondatnak, hogy -[ɔ̃]n (mint a plafon vége). A kiejtése már most jobb, mint a miénk valaha is lesz, és ha valamit franciául utána próbálunk mondani, az a válasz: "Nem úgy kell" és mutatja hogy kell... mondjuk ez hangzik el akkor is, ha pl az Egy kismalac c. nótát énekeljük, mert ő azt is (meg mindent) jobban tudja.
(Divatí)diktátor
Ilyen nagynak képzeli magát
Kevesebbet énekel, mint régebben, de azért ritkán még tart előadást az ismert dalokból. Ringatóra/csiribirire sem járunk épp amiatt, mert VV születése előtti utolsó tapasztalatunk alapján nem köti le, inkább rohangál és nem vesz részt a körjátékokban sem. Bár azt gondolom, ez inkább a környezetnek és a többi gyereknek szól, nem a zenének. A Kaláka koncertet is kb 15 percig bírta, valószínűleg ez egy ilyen korú gyerek tűréshatára. A zenei nevelésére beüzemeltünk gyerekdalokat az autóban, így néha előtör belőle pár ismeretlen opusz - rögtön teljes terjedelmében. Mint múltkor a Gólya, gólya, gilice, amit érthető okokból nem osztottam meg vele.
Pár ének videón:
A dackorszak megnyilvánulásainak külön bejegyzést szentelek. Előre csak annyit, hogy számosan vannak...
Folyó- és egyéb ügyeit egyedül intézi, sőt csukott ajtónál. Felteszi a WC-re a szűkítőt, odaviszi a fellépőt, letolja a gatyát és mehet. A törlésre behív minket, ez remélem, az oviban is így megy. Ő igazán egy sima átmenettel vált meg a pelustól szülei könnyebbségére: ágyba pisilés kb kétszer fordult elő, nadrágba azért többször ment. Az átszokási időszakban sem kellett vele rohanni, mert a bejelentés és az akció között akár idő is eltelhetett, vissza tudta tartani. Éjszakára még pelusos, ettől nem akaródzik megválni, valószínűleg kényelmes a fiatalúrnak. Állva is tud pisilni, ezt kertben, parkban, autópálya mellett gyakorolja. A nyári melegben többször előadta a brüsszeli pisilő kisfiút. :-)
Nyáron megszabadult fürtjeitől
Egy fura szokásáról is szeretnék itt megemlékezni: SB fülfetisiszta. Az a szokása, hogy valakinek a fülét elalvás környékén bizergálja, kiskorától jelen van, akkor sokszor aludt el így a mama vállán. Kezdetben a saját fülét piszkálta, amikor elálmosodott, viszont egy ideje már kifejezetten kéri a mi fülünket, amikor ringatjuk esténként, vagy amikor átjön hozzánk az éjszaka közepén. Mind a kettőt. Egyszerre. Cserébe viszot nincs rongyija, kedvenc plüssállata vagyis doudou-ja. A fül pedig mindig kéznél van, azaz nem hagyjuk el, nem marad az oviban, nem esik be az ágy mögé, tehát praktikus.
Fülhajtogató
Persze sokszor kényelmetlen úgy legörnyedni, miközben még ringatni is próbáljuk illetve nem is kíméli azokat a füleket és hajtogatja, jól megmarkolássza őket. Sokszor eszembe jut, hogy a gondoskodás a gyerekekről a jógának egy fajtája: kényelmetlen pozíciókat kell jó sokáig kitartani. :-)
Az még ide kívánkozik, hogy Sarah óvónénitől most a halloween bulin nagyon szépeket hallottunk ovis gyermekünkről. Áradozott, hogy mindent ért, sőt elismétel, amit mond (ezen nevetett, hogy ilyet sem látott még), milyen szépen dolgozik (mert itt kemény travail azaz munka van az oviban kérem szépen, nem ám csak játszani mennek oda a gyerekek!), betartja a szabályokat (még egy konformista a családban), barátságos mindenkivel, nem visszahúzódó, szépen eszik, nincs WC baleset, pedig ő az egyik legkisebb a csoportban. Persze rém büszkék vagyunk rá!
Madam Sarah - az új kopenje
Óvodába jövet-menet
Néhány mostani szokásáról:
Nem szereti, ha fényképezzük
Mesélős sámlin ülve tart beszédeket
7 hónap után először jött elő ez a szerepjáték: megszoptatta, elringatta, betakargatta és a biztonság kedvéért cumisüvegből is megetette a kishavert
