SB a kétévesek individualista módján éli mindennapjait. Talán életkori sajátosság, talán a kistesó hatása is, hogy az önállósodási vágya, ha lehet, az utóbbi időben még jobban felerősödött. Persze már tavaly, amikor a képességei felfejlődtek annyira, hogy már egyedül is mentek a dolgok, egyre inkább ő akart mindent csinálni segítség nélkül, de ez a trend mostanra öltött grandiózus méreteket.
ÉM! - ez a jelszó, illetve inkább ÉM, ÉM, ÉM! - jó hangosan, hogy biztosan mindenki megértse. Azt, hogy a mindennapi dolgokban önálló, persze mi sem bánjuk. A surlódások ott kezdődnek, amikor a mi székünkbe ül le ebédelni, lefekvéskor sprintelve a mi ágyunkban terem, porszívózni, mosogatni akar meg persze főzni. Vagy autótvezetni.
 |
| Elégedett trónbitorló |
Vagy amikor a hősugárzót elcincálja a szobájába, bedugja a konnektorba és be is kapcsolja...
Egy dolog, amit az elmúlt hetekben megtanultam, hogy ne állj le veszekedni egy kétévessel, mert sohasem nyerhetsz. Az utolsó szó mindig az övé. Mivel a DE használata még nem megy, egy reményvesztett veszekedés vele (amikor már kifogytunk az érvekből) kb. így hangzik:
Mi: Nincs ütögetés!
SB: Igen ütögetés!
Most tanult meg kimászni a rácsoságyából. Ezt egyik hajnalban tudtuk meg, amikor közeledő dobogás hallatszott, mire meg is állapítottam, hogy a felső szomszédnak valami nagyon sürgős, de azután SB megjelent a szobaajtóban. Nekem a szívem állt meg egy pillanatra, mivel két szomszédos házba is betörtek mostanában.
Az éj bármely órájában kel is fel, biztosak lehetünk benne, hogy a KAKAÓT! (inkább parancs, mint kérés) el fog hangzani. Ezt mostanában követi az ÉM! és már megy is kitölteni a tejet és kakaót keverni sötétben.
Egy pár dologgal kapcsolatban sikerült már elérnünk, hogy érti, hogy veszélyes, így késsel nem játszik. Huhh. Vagy, mivel Vince születése óta a mamával jár bölcsibe, ő szépen megtanította, hogy tapsra megáll az átkelőhelynél. Bár úgy veszem észre, hogy a legtöbb dolgot csak az elején csinálja szívesen, utána megunja ugyanazokat. Pl. a fogmosás mostanában nem menő, pedig most nő ki éppen az utolsó tejfoga. Vagy a bilizés, ami nagyon szépen ment az elejétől kezdve, mostanában változó sikerrel megy, szerintem szintén érdeklődés megcsappanásából ki(be)folyólag.
 |
| Egy kicsit sem éles hámozóval |
Leginkább az a taktika jön be, hogy ráhagyjuk, csinálja csak ő, és megvárjuk, amíg ő kér segítséget. Ha erre idő van.
