Az evolúció apiapa egyik kedvenc fogalma és koncepciója, ő így fordítja le, hogy "Pantha rhei - Minden folyik, az egyetlen állandó a változás maga". Ez hatványozottan érvényes a gyerekekre (szerencsére), azaz nincsenek állandó szokások, de még a megszerzett készségek is mindig finomodnak, ügyesednek, ahogy haladnak az egyedfejlődésben.
Egy pár elmúló szertartásnak és lassan átváltozó szokásnak szeretnék itt emléket állítani, mert szerettük őket.
Nem nagy titkot árulok el azzal, hogy SB nem szeret aludni. Mostanában újra felébred éjszakánként, ami nem egyszerű eset, mert ilyenkor átlag 2 órát van fent és minket szórakoztat
(nyáron kezdtem bele ezt leírni, mostanában jobb a helyzet, mármint felébred, de hamarabb visszaalszik). Na nem ez a szokás, amit visszasírunk/nánk, hanem az esti altatásé, ahogyan be lehetett kedvvel csalogatni a szobájába. Vacsi, fogmosás (ez a nemszeretem szokások közé keveredett, pedig már szépen ment), pizsihúzás után jön a villanyoltás, amit SB végez. Ez legkésőbb 9-kor van. Jó sok lámpa van nálunk, és mostanában mire végez sincs sötét, mivel 10-ig világos van. Néha azzal húzza az időt, hogy kiül a belső ablakpárkányon kialakított figyelőállásába/kuckójába és forgalomszámlálást tart. Mi ezt arra használjuk fel, hogy elmondjuk a létező összes felbukkanó járműtípusra, hogy dodózni, azaz aludni megy épp. És hogy a busz, amit lát, az utolsó, mindenki, aki rajta utazik már az ágya felé robog, stb.
Éberebb napokon az összes családtagot, bölcsis- és ovistársat, szomszédot felsoroljuk, hogy ők már mind alszanak (legtöbb tényleg alszik), közben próbáljuk meggyőzni, hogy ő is nagyon álmos.
Szóval lámpaoltás után elbúcsúzik tőlem és lábujjhegyen (ő az apja ölében) belopóznak a hosszúnyakú dínóhoz, aki már rendszerint nagyon várja.
 |
| Hosszúnyakú dínó az erdőben |
Ő a főnök dínó, akinek az a feladata, hogy éjjeli menedékhelyet keressen a többi dínónak: a gyagyás dínókkal együtt elindul az erdőbe.
Ez a mese néha olyan érdekesre sikeredik, főleg, ha apiapa meséli, hogy még jobban felcsigázza. :)
VV felbukkanása miatt az alvást-altatást át kellett gondolni, de tény, hogy mi is engedékenyebbek és legfőképp kellően fáradtak vagyunk, mire este lesz, így örülünk, ha SB alszik - bárhol is teszi azt.
 |
| Gyerekszoba VV érkezése előtt |
Éva mama szerint a szülőség javarészt abból áll, hogyan járjunk túl a gyermekünk eszén és vegyük rá különböző dolgokra, amit esetleg nem szeretne megtenni (lásd fent: alvás). Tapasztalatból mondom, hogy minden módszer addig működik, amíg az
újdonság erejével hat, így egy-két gyerek valóban frissen tartja a
szülői elme mozgékonyságát. Egy jó példa erre az életünkből, ahogy SB-t arra próbáljuk rávenni, hogy ütemesen haladjunk hazafelé, mert szeret ácsorogni, nézelődni, lépcsőn ülni... Szóval SB úgy 2 éves kora körül az működött, hogy az út mellett parkoló autók márkáit kérdeztük egymás után tőle, ő pedig sorolta: pözsó ááááh (mivel oroszlán van rajta), kolcvágen stb (a volvo, nissan, hyundai kivételével - szóval aminek nincs rendes jele - minden márkát felismer).
SB új, nagyon kedves szokása a körbepuszi. Ezt reggeli búcsúzáskor óvodába menet szokta kiosztani az itthon maradóknak: ez nem csupán a hagyományos két pusziból álló etap, hanem a homlokon átívelő pusziszkodás. Rendszeresen elolvadok, amikor homlokon csókol a gyerekem.
Ha már a szokásoknál tartunk, először és utoljára szeretném összehasonlítani ezen a platformon a két gyermekünket, konkrétabban a korai szokásaikat. Nagyon érdekes látni, hogy már picinek is mennyire különböznek, és ezért milyen hamar szembesültünk azzal, hogy ami az egyiknél működött, az a másiknál nem feltétlenül fog.
A csecsemő SB naphosszat elnézelődött a járókában, pihenőszékben vagy a játszószőnyegen, bámulta a feje felett keringő haverokat, játszott velük, elkapta őket precíziós mozdulatait tökélyre fejlesztve. Sokáig gurulva haladt, a mászásba az első karácsonya körül fogott. Ülni 6 hónaposan tudott, felállni a járókában kezdett, amikor 8,5 hónaposan felhúzta magát - de a lábairól ekkor még nem tudta, mire valók. 11 hónaposan tett pár lépést, de önállóan járni 13 hónaposan kezdett. Ha zenét hallott, elhallgatott, odafordult, úgy hallgatta, gyerekek látványától pedig kiugrott a bőréből. A beszélőkéje pedig már akkor fejlett volt, amikor még csak a saját nyelvén beszélt - sokszor szenvedélyesen sok mutogatással fűszerezve. Aludni sohasem szeretett.
VV ismertetett meg bennünket a nagy könyv szerinti csecsemő szokásaival: alvóbabának indult, a mai napig könnyű elaltatni, nem tiltakozik. Mindent a szájába vesz, ami elékerül (bútor, személy vagy akár cipő) megcsócsálja, felszedi a legkisebb dolgokat is a padlóról és rögtön betolja, így minimum 1-2 porszívózás a napi program része. Ő a nagymozgásokra koncentrál, 3,5 hónaposan átfordult, 5,5 hónaposan kúszni kezdett, majd 7 hónaposan felállt. Ezeket úgy is gyakorolja, ha tovább nem jut, azaz amikor nem ment a visszafordulás, mi csináltuk helyette hetekig, vagy most a felkapaszkodás után tanácstalan, mi legyen, de ez nem tartja vissza és csinálja. A járókát ennek fényében nem használta, mert csak akadályozta a kibontakozásban. El is csomagoltuk, de talált más támpontokat, ahol fel tud kapaszkodni, természetesen sokkal kevésbé biztonságos helyekről van szó: kerekes konyhai tároló, felbillenő játékdoboz, székláb. Kapaszkodva lépeget, ami igen cuki az ő 67 cm-jével. A feje fölé lógatott játékok soha nem érdekelték, pihenő székben egy pillanatig nem volt. Ha beszélgetünk vele, hümmög, somolyog. A bátyjával szokott kuncogni, nehéz kizökkenteni a nyugalmából akár pozitv, akár negatív irányban. Ülni nem tud még, ő a haladásban hisz.
Kíváncsian várjuk, milyen lurkók válnak belőlük nagyobb korukra, most egyelőre úgy tűnik, SB édesapjára, VV rám ütött a habitusukat illetően (rapszódia vs. zen). Persze a természet szépen összegyúrta őket, és SB a szőkeségével, nem-alvásával, énekelgetésével rám hasonlít, VV a szivarfejével, rengeteg sötét hajával és sportos életmódjával az apjára.
Több összehasonlítás nem lesz. ígérem!
