Macisajtok naplója: 32 hónapos lettem én

A nagyfiúnknak szeretnék egy külön blogbejegyzést szentelni, amit a két és feledik életévének (ami szerinte viccből fél 8) betöltésére terveztem elkövetni. Ez ugyanis több szempontból is mérföldkő az ő életében. Először is ekkor vált belőle intézményesült gyerek, azaz óvodás. Azután olyan sokmindenben ügyesedett és érett meg a tudása, hogy ezeket is érdemes felsorolni.
Sokan csodálkoznak, milyen hirtelen szőke gyerekünk van, és a nyári napsütés valóban kis svéddé varázsolta. Mivel ~~svéd~~ sváb vér csörgedezik benne mindkét részről, ez azért nem akkora meglepetés nekünk, főleg az én ovis képeimet nézegetve. A félelmem, hogy nem lesz magas, némileg mérséklődött, amikor szeptemberről októberre hirtelen 3 cm-t nőtt.

Kire ütött? sorozatunk újabb darabja - anya szeme fénye

Igazi fiú, állandó mozgásban van, főleg estére lendül be, amikor jön az ágyon ugrálás, birkózás, ablakpárkányról kanapéra gurulás, etetőszékben és újabban a tesó ágyába/-ról ugrálás. Ovi után nem mindig lelkes, állítólag sokszor nem alszik, ami nem lep meg, tekintve, hogy itthon du. 2 után alszik el hétvégén, ha egyáltalán sikerül ágyba imádkoznunk, az oviban pedig 12:30-tól kellene aludni 2:20-ig. Ez megmagyarázná, miért alszik el néha ülve vacsora közben, szóval még szüksége lenne a délutáni alvásra, csak ő ezt nem mindig látja be.

Trip to hell felirat nem az együttalvásnak szól, mert azt kifejezetten szeretjük

Tény, hogy cumival jobban megy az alvás, viszont az eredetileg csak éjszakára tartogatott cucc fétistárggyá nőtte ki magát az elmúlt fél évben. Persze, lehet sorolni az okokat: kistesó érkezése, ovikezdés, nyári sok környezetváltozás, mindenesetre próbáljuk korlátozni a használatát stresszes szituációkra és volt már rá példa, hogy visszaadta a cumit, mondván: már megnyugodtam. Ja és nagyon fontos, hogy beszéd közben ki kell venni a cumiját, ehhez ragaszkodunk, különben "nem értjük"

Kistigris a fán

A futóbiciklizést már magas szinten űzi, tesója születésnapjára kapta a biciklijét idén, nyaralás alatt is sokat gyakorolt, így őszre olyan trükköket is tud, mint pl álló helyzetben egyensúlyozás.
Video a bicikizés fejlődéstörténetével:

Labdát ügyesen dob, sőt el is tudja kapni, ha koncentrál (e.k. ez az egyik kedvenc szava, mármint a koncentrál, nem a labda). Focizni nem szoktunk vele sajnos (apiapa írja: nem sajnos, hanem direkt), így az marad az iskolára.

Nyáron jól megijesztett bennünket, amikor Horvátországba, a családi nyaralásra érve egyszerre dadogni kezdett. Valószínűleg sok élmény érte egyszerre: hazautazás, régen látott rokonok, teljesen más programok, mint a bölcsi. Mivel még a beszéde alakulóban van, remélhetőleg kinövi (2-3 éves kor között ez életkori sajátosság). Abból is hallatszott, hogy a dadogás nem rögzült nála, hogy mindenféle fajtáját űzte: volt szó- illetve szótagismétlés, de volt, hogy már az első hangnál elakadt. Próbáltuk nem felhívni rá a figyelmét, mert a gyerekek igazán észre sem veszik, de SB egy idő után mondta nekünk, hogy "nem bírom érteni", ami azt jelenti, hogy nem tudja elmondani. :-( Ez szerencsére pár hét alatt elmúlott, miután visszajöttünk Brüsszelbe és mire belerázódott az oviba. Most már csak ritkán nyújt el egy-egy szókezdést, szótagot ismételni ritkán még szokott. (Update: az ősziszünet rossz hatással volt rá, és nemcsak az oviba nem akaródzott visszamenni, még dadogni is újra kezdett.)
Egyébként nagyon szeret beszélni, a francia oviból hazafele menet be nem áll a szája. Azt még nehéz kihámozni a mondanivalójából, mi történt vele vagy mit is akar mondani, mert az elképzelt dolgai keverednek a valósággal, az otthoni történések az ovisokkal. Egy ideje már gyűjtöm az aranyköpéseit, nehéz egy-egy vicces szólását nem ismételgetni és persze megállni röhögés nélkül. Az ikes igék jól bezavartak SB beszédfejlődésébe: magáról már szépen tudott nyilatkozni, eszem, alszom, ülöm stb mikor mondtuk neki, hogy az ülök. Nnna, azóta kombinálva a múlt idővel így beszél magáról: ettek, ültek.... Illetve ugyanez franciásítva is el szokott hangzani: ettekö.

Sarah óvónéni szerint minden utasítást elismétel, amit ő mond a gyerekeknek, aminek azért is örülök, mert így biztosan hamar megtanul franciául. Feltűnő változás mióta oviba jár, hogy mindent megszámol. Persze eddig is számoltunk vele (sajnos) pl. hogy ő hány éves, hányra ugrik a kádba - a legnagyobb szám, amit jelenleg ismer, a 14. Ha sokat akar mondani, azt mondja, 14 vagy hogy egykettőháromblaskfalaksdjad. Viszont az oviban úgy megtanították számolni, hogy a végén a tényleges összegig jut el, azaz mindenre csak egyszer mutat rá, amit számol - kb.6-ig szokott eljutni. Előszeretettel halandzsázik is mióta ovis, szokott énekelni, mondókázni vagy csak simán beszélni halandzsául. Sőt, tud franciahalandzsául is, ilyenkor sok orrhang keveredik a beszédébe, és általában az a vége a mondatnak, hogy -[ɔ̃]n (mint a plafon vége). A kiejtése már most jobb, mint a miénk valaha is lesz, és ha valamit franciául utána próbálunk mondani, az a válasz: "Nem úgy kell" és mutatja hogy kell... mondjuk ez hangzik el akkor is, ha pl az Egy kismalac c. nótát énekeljük, mert ő azt is (meg mindent) jobban tudja.

(Divatí)diktátor

Ilyen nagynak képzeli magát

Kevesebbet énekel, mint régebben, de azért ritkán még tart előadást az ismert dalokból. Ringatóra/csiribirire sem járunk épp amiatt, mert VV születése előtti utolsó tapasztalatunk alapján nem köti le, inkább rohangál és nem vesz részt a körjátékokban sem. Bár azt gondolom, ez inkább a környezetnek és a többi gyereknek szól, nem a zenének. A Kaláka koncertet is kb 15 percig bírta, valószínűleg ez egy ilyen korú gyerek tűréshatára. A zenei nevelésére beüzemeltünk gyerekdalokat az autóban, így néha előtör belőle pár ismeretlen opusz - rögtön teljes terjedelmében. Mint múltkor a Gólya, gólya, gilice, amit érthető okokból nem osztottam meg vele.
Pár ének videón:

A dackorszak megnyilvánulásainak külön bejegyzést szentelek. Előre csak annyit, hogy számosan vannak...
Folyó- és egyéb ügyeit egyedül intézi, sőt csukott ajtónál. Felteszi a WC-re a szűkítőt, odaviszi a fellépőt, letolja a gatyát és mehet. A törlésre behív minket, ez remélem, az oviban is így megy. Ő igazán egy sima átmenettel vált meg a pelustól szülei könnyebbségére: ágyba pisilés kb kétszer fordult elő, nadrágba azért többször ment. Az átszokási időszakban sem kellett vele rohanni, mert a bejelentés és az akció között akár idő is eltelhetett, vissza tudta tartani. Éjszakára még pelusos, ettől nem akaródzik megválni, valószínűleg kényelmes a fiatalúrnak. Állva is tud pisilni, ezt kertben, parkban, autópálya mellett gyakorolja. A nyári melegben többször előadta a brüsszeli pisilő kisfiút. :-)

Nyáron megszabadult fürtjeitől

Egy fura szokásáról is szeretnék itt megemlékezni: SB fülfetisiszta. Az a szokása, hogy valakinek a fülét elalvás környékén bizergálja, kiskorától jelen van, akkor sokszor aludt el így a mama vállán. Kezdetben a saját fülét piszkálta, amikor elálmosodott, viszont egy ideje már kifejezetten kéri a mi fülünket, amikor ringatjuk esténként, vagy amikor átjön hozzánk az éjszaka közepén. Mind a kettőt. Egyszerre. Cserébe viszot nincs rongyija, kedvenc plüssállata vagyis doudou-ja. A fül pedig mindig kéznél van, azaz nem hagyjuk el, nem marad az oviban, nem esik be az ágy mögé, tehát praktikus.

Fülhajtogató

Persze sokszor kényelmetlen úgy legörnyedni, miközben még ringatni is próbáljuk illetve nem is kíméli azokat a füleket és hajtogatja, jól megmarkolássza őket. Sokszor eszembe jut, hogy a gondoskodás a gyerekekről a jógának egy fajtája: kényelmetlen pozíciókat kell jó sokáig kitartani. :-)
Az még ide kívánkozik, hogy Sarah óvónénitől most a halloween bulin nagyon szépeket hallottunk ovis gyermekünkről. Áradozott, hogy mindent ért, sőt elismétel, amit mond (ezen nevetett, hogy ilyet sem látott még), milyen szépen dolgozik (mert itt kemény travail azaz munka van az oviban kérem szépen, nem ám csak játszani mennek oda a gyerekek!), betartja a szabályokat (még egy konformista a családban), barátságos mindenkivel, nem visszahúzódó, szépen eszik, nincs WC baleset, pedig ő az egyik legkisebb a csoportban. Persze rém büszkék vagyunk rá!