Macisajtok naplója: szeptember 2017

Pedig már régóta látogat bennünket. Sokáig csak ennyit tudtunk róla, hogy Fallinkának hívják, a részletek csak szépen lassan derültek ki. Pl az, hogy egy foga van és van zöld vagy sárga vagy más színű is. Illetve hogy van kicsi és nagy (nagyon konkrét). Gondoltuk azt is, hogy gyermekünk képzeletbeli barátja ő, csak az volt gyanús, hogy általában elszaladunk előle vagy bezárkózunk a fürdőszobába. Bár ezt a kistesóval is csináljuk, így mégsem gyanús.
Egyszer a kedvenc angol dalsorozatában, a Vilzondebászkö-ben elmerülve dúdolgat majd megszólal: itt a fallinka!
Ő az:

És a dal cime: London bridge is falling down... :-)

Mivel fallinka az első (anti)szuperhős az életében, jó szülőként és a tematikára ráérezve, sikerül fallinkás kiegészítőket felkutatni, beszerezni.

Batman és superman még várhat

A 3 éves nagyfiú a szünidő egész első hetét egy távolban (tábor a la SB) töltötte, ahova már első nap után úgy visszavágyott, hogy reggelente többször elmondta: "jaj, nem bírok már itthon maradni, mikor indulunk a távolba...!?" Magyar tábor énekkel, játékkal, játszótérrel, mesével, festéssel. Kicsit izgultunk, hogy fog ott maradni, mivel a ráhangolódás rendre azzal végződött, hogy "nem akarok zeneoviba menni egyedül", így G beszervezte Lujzit és Jade-ot, akikkel aztán nagy örömmel bandázott.

Ennél az volt a még nagyobb esemény, amikor Luli és a nagynéni megérkeztek. Ők is egy egész hétig táboroztatták SB-t, felfedezve újabb játszóházakat, ismerős és ismeretlen játszótereket, és persze egy állatkertet. A kastélyt és a tengerpartot majdnem elfelejtettem.

Tesóm óvodában edzett idegeit is próbára tették a pulyák ("nem vagyunk gulyák"), akik rendszerint egymással vetélkedve intézték az ügyeiket. Ez mindenesetre egy intő jel, hogy valószínűleg így fog menni nálunk is még legalább 7-8 évig. (Itt most kamaszkort megélt szülők hangosan felnevetnek a naiv megjegyzésemre.)

A mi nagyobbik gyerekünk tudja kelteni a hangulatot - vajon kire ütött-, csak hogy egy híres mondását idézzem: "Enyém, enyém, legenyém!" Mondta ezt olyan dolgokra mutogatva, ami mind a Lulié voltak. Vagy: "Dani, te hosszúkás vagy" bírta volt mondani múltkor vendégségben, bár tisztázatlan, hogyan kezdődött a rivalizálás. Valószínűleg Luli kegyeiért folyt.
A harmadik vákanszos hét a mama-táborban volt Balatonon - az első távollét tőlünk, egy hét nélkülünk. Eddig vagy G-vel vagy velem volt, ha nem együtt volt a család. Most már meg lehet vele beszélni, mi fog történni, ki lesz vele, hova mennek, mikor jövünk. Amikor egyedül van, egy angyal, ez most is beigazolódott. Teljesen szokatlan dolgokat csinált, pl fél 8-kor ágyba ment, egy mese után elaludt és úgy általában, nem kiabált senkivel.

Ahogy az egy maradék gyerekünk is az: teljesen felszabadult, hogy távol van az elnyomó. Nincs aki hátba lökje, megharapja, elvegye a játékát, ezért VV minden tervét kivitelezhette. Tépkedte a WC papírt, sámlira mászott és úgy egyáltalán, lubickolt a szülei figyelmében. Mi az energiánkat pedig, ami máskor a két gyerek koordinálására megy el, hogy ne legyen balhé, produktív dolgokra fordíthattunk, így pl sikerült egy egész polcot felszabadítani újabb könyvszállítmány részére. Ahogy Balázs barátunk megjegyezte: könnyű egy gyerekkel, ha az a gyerek a második. Milyen igaz.
Hogy keretesen fejezzük be a nyarat, az utolsó augusztusi hetet ismét a zeneoviban töltötte a nagyobbik, a kicsi pedig házibölcsiben van októberig mamával, amíg el nem kezdi az igazit.
Hát ennyit a nyár kereteiről, majd jön a közepe is.

Viszont most hogy újra kezdődött az ovi, az eddigi zsarnok 180 fokos fordulattal csodálatos átváltozáson ment keresztül. Illetve az egyik nap úgy jött haza, hogy mesél, mindenkinek kiosztja a személyre szabott szóbonbonokat, mindenkit számon és mozgásban tart, és ami a legfontosabb: a kisöcsivel a elképesztő. Tessék, itt a játékom, játsszál vele! Neked csináltam, gyere, rombold le! Nem baj VV, segítek! És még sorolhatnám a kedvességet. Reméljük, nem átmeneti.