VV11

Mindjárt jön a fiúk születésnapja egymás után tavasszal, és megtartjuk az első családi ünnepségsorozatot! Az én szülinapom úgyis fiesztasorozat szokott lenni ömagában, itt-ott felbukkanó ajándékokkal és meglepetésekkel, néha meglepetésvendégekkel, most itt az idő az ellensúlyozásra.
Mivel töltötte az idejét a 10 hónapos VV? Elkezdett végre játszani. Mivel a bátyját utánozza, ugyanazokkal próbál játszani, így szokott rajzolni (jobb kezes lesz), duplózni, autózni, egymásba rakni dolgokat, meg persze leginkább szétszedni.

Fürödni imád, hatalmasakat csapkod, pancsol és nagy hisztit csap, amikor kivesszük. Mióta ülni tud, a bátyjával fürdik.

Sokszor játsszák azt a tesók, hogy ikrek: ezt úgy kell játszani, hogy SB utánozza a kisöcsit mindenben és le-fel mászkálnak, kapaszkodnak, e-e-eznek együtt. A nagy nevetésekből itélve jó móka lehet.

A reggelét úgy indítja, miután hentergett egyet az ágyon és fetrengett kicsit rajtunk is, hogy vidáman tapsikol. Általában vidáman ébred és így hozza a tudtunkra, bár attól is fel szokott vidulni, hogy sikerül tapsolnia, szóval ez egy öngerjesztő folyamat. Lehet vele fogócskázni, ilyenkor sikítozva menekül. Mostanában lehajtott fejjel mászik, ami miatt néha nekimegy a falnak. Le tud mászni az ágyról, ezt Lindáéknél mutatta be először, amikor a nagy kihúzható ágyon aludt egyedül délután, majd egyszer csak kilökte a szobaajtót és megjelent köztünk.

Szüli-névnapozás Linda keresztanyunál (a képeken két fiú és két lány van, Zelma és Abigél)

Lindáékhoz érve VV eltűnt a felnőttek kezében és csak sokára került elő, olyan jól érezte magát, közben Zelmával is megismerkedett.

Repülővel a kolesztalálkozóra

Szintén Lindáéknál tűnt fel,- ahol VV-vel voltam csak, mert a család másik fele a pécsi nagyszülőket látogatta meg- hogy mennyit beszél ez a kismonyó is. A bátyja mellett sokszor nem tűnik ez (sem) fel, mivel SB folyamatosan kommunikál. Elfogultan mondhatnám, hogy VV első szava a mámmá volt, ami részben igaz, de persze az nem egyértelmű, hogy rám alkalmazza-e, és túl sokszor nem is mondja. Inkább gagyog, kurjongat, kuncog és vágja hozzá az elképesztően édes arcokat. A szemöldökét is felhúzza családi szokás szerint.

Ez volt az a hónap, amikor harmadszor utazott oda-vissza repülőn. Elég simán ment, még csak fél sort foglalunk el, ami azt jelenti, hogy a kisebbik gyerekünk ölben utazik. Szívesen elbeszélgetnék a repülőn használt bababiztonságiöv tervezőjével, hogy mit is gondolt és egyáltalán, látott-e már karonülőt. Maradjunk annyiban, hogy szerintem az a kevésbé biztonságos, ha egy izgő-mozgó gyereket próbálok ebben a hurokban tartani, nem az, ha nem csatolom be. Volt, hogy a hordozóból vetették ki, mondván, hogy addig nem szállnak fel, amíg át nem szerelem a "biztonságiövbe". Hm.
Azért is nehéz ügy egy helyben tartani VV-t, mert még mindig a mozgás mindene. Az elmúlt hónap fejlesztése, hogy önállóan, kapaszkodás nélkül áll hosszú másodpercekig.
Sőt, láttam már kettőt lépni is, bár még az a jellemző, hogy ha indul valahova, leveti magát négykézlábra.

Az elmúlt hónap apás felvigyázásának a koronája a február végi hét volt, amikor három fiú volt itthon
egyszerre karneváli szünet cimen. Az 'apasági szünetnek' egyébként épp most lett volna vége eredeti tervek szerint, de G kialkudta a bölcsivel, hogy ne kelljen még odaadni nekik a bogyót. Lesz elég változás mostanában, G sielni megy, jön a mama hosszú látogatásra, azután SB is hazamegy a tavasziszünetben. Emiatt csak április közepén kezdi a bölcsit, amikor minden visszaáll a régi kerékvágásba.
Mamát felkészitendő, ezekre számithat: VV feláll az etetőszékben, lepakolja a konyhai edényeket, dobozokat naponta többszőr, kipakolja a zoknikat, harisnyákat, imád egy papir- vagy ruhahalom közepén ülni, függöny mögött bujkálni, és a leggusztustalanabb szokása, az a WCbe nyulkákás. Ááágh, ezért a napi programba a porszivózás mellett a WC törölgetése is bekerült.