VV is felnőtt

A méretben legkisebb, de cukiságban annál nagyobb örömforrásunk ma töltötte be első életévét. Még élénken emlékszem az egy évvel ezelőtti állapotomra, ahogy szülés előtti napokban csak aludtam és aludtam egész nap, ahogy a nyilvánvaló jelek ellenére tagadásban éltem, hogy ez a fióka nem fog megszületni márciusban, és amikor a szülés napján még szintén azt gondoltam, hogy ezt még halaszthatjuk és nyugodtan küldtem el az utolsó emaileket délután fél 4-kor. VV előzékenyen megvárta, amíg jobb belátásra térítenek közeli családtagjaim, beérünk a kórházba és este 8 után kicsivel kibújt erre a világra. 2016-ban 20:16-kor, hogy egyszerű legyen megjegyezni. Mivel nagyüzem volt a szülészeten, ismerkedésre nem a szülőszobában, hanem már a szobában került sor (kórteremnek nem nevezném, mert inkább egy egészségügyi szállodára emlékeztetett, már ha van ilyen kategória). Emlékszem arra a bizonyosság érzésre is, hogy megérkezett épségben, itt van közöttünk az új családtag, akit annyira nehéz volt előtte elképzelni. És hogy tökéletes.

Az első hetekben azzal okozott meglepetést, hogy alszik. Utána azzal, hogy mennyire mozgékony, 3 és fél hónaposan már hátról hasra fordult (sokáig csak egyirányban), 5 és fél hónaposan kúszni kezdettt, 7 hónaposan felállt. Egyéves korára már nincs messze a járástól, az átlag 2 lépés, amit megtesz, mielőtt a földre veti magát. Fogai is exponenciálisan szaporodnak, már a harmadik bújuk ki, most épp alul, így már harapni is tud. Szokott is, főleg apa orrokat és mama vállakat. Ételeket annál kevésbé szívesen harapdál, gondolkoztunk is azon, hogy talán a kölesgolyó vagy puffasztott rízs torta lenne a legmegfelelőbb az első szülinapjára, ha a kedvében akarunk járni. Még a bátyjáról gondoltam azt anno, hogy rossz evő, most már tudom, minden viszonyítás kérdése. SB ugyanis banános túrótortát evett ezen a jeles napon... VV két tortát is kapott, egy folyékony majd emiatt kétszersült répatortát (azóta kidobtuk a receptet) és egy B verzió remekbeszabott piskótatortát á la nature. Ez utóbbi nagy siker volt, mert legalább két falatot evett belőle. Az evés témához még hozzátartozik, hogy egy-két hét óta kikéri magának, ha pépes kajával akarjuk megetetni, és csak azt hajlandó megenni, amit mi eszünk: palacsintát, bablevest, ami jön.
SB még ma reggel is ragaszkodott ahhoz, hogy az ő szülinapja van, bár már napok óta próbáljuk szoktatni a gondolathoz, hogy bizony nem. Reggel abba beleegyezett, hogy neki IS szülinapja van. Ez egy jó kompromisszumos megoldásnak tűnt, ezért ráhagytuk. Este a dráma - hogy a tesó kapja a tortát - elmaradt, mert SB 6-kor elvonult aludni (az ovi alvásrendje nem jön be neki). Így VV-t nemvárt nyugalomban tudtuk megköszönteni. Az ajándékokat többször félredobálta, egyedül a villogó tűzoltóautó kötötte le kb egy percig.
Az egyéves VV integet, berreg, csettint, elbújik, hintázik és lógalábázik. Csodaszépen mutatja, hogy nem. Zoknifetisiszta, szereti pakolni, lóbálni őket, majd a WC-be dobni. Kedvenc játéka, ami nem játék, pl. mikroajtócsapkodás, mosdódugóemelgetés, illetve bármi, amivel a bátyja játszik. Ha épp nem a "nemkéremavincust" mód van, akkor nagyokat viháncolnak a fiúk. VV árkon-bokron átvágva igyekszik a bátyjához, feledve a sok legyintést és lökdösést, amit kap. Szeret az ablakban állni illetve a kastélyszobában tartózkozni, ki-be rohangálni - ezeket is együtt jó csinálni igazán.
Kisgyerek lett ma belőle is. Isten éltessen manófejű, bogárszemű kisbogyó!