Júniustól új időszámítás kezdődött a mi mikrokörnyezetünkben, mert az eddigi nagy luxus véget ért és nagyszülői segítség nélkül kell megtanulnunk működtetni a mi négyfős családunkat. A harmadik napon még nem tudok beszámolni, hogyan megy, viszont azt el tudom mondani, mekkora segítség volt a két mama és a pécsi papa ittléte.
Vince főleg esténként vette elő az ordibálós énjét, ilyenkor nagyon jól a leváltás.
 |
| Vincus figyelőben |
 |
| repülő motoron |
 |
| Az álmok erdejében (Bois des Rêves) |
 |
| Sok ringatás egyike |
 |
| Először beszélgetnek |
 |
Bois des Rêves encore
|
 |
| Fiúunokákkal |
SB teljes természetességgel vette tudomásul, hogy a nagyszülők a közelben laknak, ők viszik bölcsibe. A papának május végén már kevesebbet hisztizett, viszont a kistesó érkezése körüli időkben voltak nagyjelenetek böcsibe menet-jövet. Mikor pl rájött, hogy én bizony minden nap otthon maradok Vincével, viszont neki menni kell, lecövekelt a lépcsőházban vagy a ház előtt és 10 percben átgondolta, hogy menne vagy inkább maradna. A mama azért mindig meggyőzte (emelő, kukásautó, cicák, katonák, hogy csak néhány elemet említsek a motivációs beszédből).
Nagyszülői segítséggel könnyebben ment a sok adminisztráció intézése, biztosítóhoz, önkormányzathoz, konzulátusra, ill. orvoshoz járás. A házikosztról pedig nem is beszélek.
 |
| Egy hónap múlva kikérdezi a papa |
