A évszázad vihara tegnap, ami jéggel jött és elárasztotta a metrót is (
képek és videók itt), minket a parkban ért. Hogy miért, azt még mi is elemezzük, mert elég sokáig dörgött és villámlott előtte. Bölcsi után SB-vel és VV-vel szokás szerint a parkba mentünk játszóterezni, de már ekkor is készülődött valami. Esett is aztán nagy cseppekben, amit mi a fák alá húzódva vártunk ki, mint tegnapelőtt. Akkor működött és ezúttal is úgy tűnt, szárazon megúsztuk. Viszont a villámlás folytatódott, mi pedig vártuk
Apiapát. Felvetettem, hogy menjünk haza, de SB hajthatatlan volt, továbbra is piknikezni szeretett volna kekszet majszolva a kabátomon ülve.
Mire G megérkezett, elkezdett újra esni, és az alkonyati szürkeség semmi jót nem ígért.
Aztán jéggel is hajigálni kezdett valaki fentről, elég szép példányokkal. Mi egy többemeletes lombkoronájú szelídgesztenye fa alatt álldogáltunk. Aztán durván elkezdett esni, nem látszottak a közeli épületek sem. Latolgattuk az esélyeinket, magunkban imádkoztunk, különböző szenáriókat találtunk ki. Közben megindult egy spontán folyó is a parkban. Mi pedig szoroasan álltunk egymás mellett egy ernyő alatt (a másik a babakocsin) és énekelni kezdtük a Süss fel Napot. Mint oly sokszor, a nóta (mi más) segített és a csillapodó esőben haza tudtunk menni a bokáig érő vízben.
 |
| Apiapa morcosan, vizesen, de megkönnyebbülve, hogy szó szerint megúsztuk; babakocsi telepakolva |
A babakocsi 5-re vizsgázott, mert VV száraz bőrrel került elő belőle, miután leöntöttem róla egy tócsányi vizet. SB szerencsére rövidgatyában volt, így ő ázott át/meg legkevésbé. Asszem mostantól összekapja magát ls hamarabb előkerül a a homokozóból, ha szólunk neki, hogy induljunk, mert jön az eső. :-)
