Macisajtok naplója: VV4

A negyedik hónapban VV elindult, ahogy erről már beszámoltunk, balra. Persze próbáljuk arra tanítani, hogy határolódjon el a politikától, de legalábbis legyen kiegyensúlyozott, így a jobb oldal felfedezésére is buzdítjuk. Egyelőre egy hátról hasra megy a forgás, ezt bőszen gyakorolja annak ellenére, hogy mikor megérkezik a könyöklős pozícióba, megáll a tudomány, ezért rögtön panaszkodni kezd. Ez a hónap ezért számunkra VV visszafordításáról szólt. (NB: apiapa már látta még egy felet újból fordulni a hátára, de ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudjuk, mert csak ő látta.)

hogyan tovább?

Pécsi szőlőben buszozik

Első alkalommal jár magyarhonban, itt ismerkedett meg egy papával és egy nagynénivel plusz két unokanővérrel illetve még jópár rokonnal. Sok első élmény is itt érte: első repülőút, amivel ideérkezett, első nagykádban pancsolás, első tesóval-egy-szobában-alvás, első fővárosi látogatás, első 30° C feletti nap, első napszúrás(?) - apiapa szerint inkább gárgyulás - sorolhatnám.
A leglátványosabb első - a forgáson kívül - a hajvágás volt, mivel ebben a hőségben itthon a hozott séró erős túlzásnak bizonyult. A haja mennyiségét mutatja, hogy nem ollóval álltunk neki, mint anno SB hajának, hanem hajnyírógéppel. Hajvágás előtt folyamatosan kaptuk a bókokat a kislányunkhoz, azóta inkább már csak megkérdezik, fiú-e vagy lány. Egy néni, miután megdicsérte a hajasbaba kislányunkat, és mi elmondtuk, hogy ő bizony fiú, csak annyit mondott: - Nem baj. Erről Éva mama története jut eszembe, aki szintén kapta a bókokat gyűrűs göndör hajú babájához (=apiapa), de miután elárulta, hogy fiú, a reakció az volt: - De kár! Tény, hogy pazarlásnak tűnik ennyi haj egy fiúnak, bár apja is tudott vele mit kezdeni.
G-vel mindig rácsodálkozunk, hogy VV egy igazi kisbaba: sokat bukik, ha kicsomagoljuk, lepisil bennünket, mindent a szájába vesz, és nyálbuborékokat fúj, mielőtt mindent és mindenkit összenyálaz. Böngyörgetnivaló macisajt, na.