Mindig ezzel kezdem, de hihetetlen, hogy eltelt megint egy hónap, ami a kisbogár életének egy tizedét jelenti. És megint mennyi mindent tanult ennyi idő alatt! Rohanva mászik, kapaszkodva lépked, így egyik pillanatban itt tűnik fel, a következőben pedig a lakás másik felében rámol. Mert hogy ez a kedvenc foglalatossága: a pakolás. Rátalált ugyanazokra a konyhai edényekre, amiven SB annak idején olyan jókat játszott, de újított is abban, hogy ő az evőeszközökért nyújtózkodik, hogy utána egyenként kihalászva ledobálja őket a padlóra. Remek szórakozás és majdnem olyan hangos, mint amikor fémedényeket dobál. De szereti kiborítani a játékosdobozt, még mindig nem a játékokért, amiket valamiért nem részesít előnyben, hanem, hogy rámásszon a dobozra.
Revideálom amit az előbb írtam: a legkedvencebb foglalatossága még mindig a mozgás. Karácsoykor megtanult lépcsőzni a pécsi papáéknál, Andiéknál pedig győztük leszedni a lépcsőről néhány nappal később - most már a lépcsőházi lépcsőfokokat méregeti - bár még a bátyó rászól, hogy menj vissza Vincus. Azóta a vízszintes mászás mellé bejött a függőleges, irány felfelé! Az etetőszékében épp a napokban kezdett felállni és kimászni pl. az asztalra.
Pécsi papával, mamával játszóházban járt, ahol meglepően jól érezte magát (persze, mászkálhatott feszt) és más gyekekekkel is barátkozott. No azért félt egy kicsit a gyerekektől, meg is ijedt mikor eltévedt és (csak) akkor kereste sírva az apját - na majd a Julival visszamegyünk oda. Ez jó edzés volt a bölcsihez, amit egy hónap múlva kezd - pontosabban március 6-án, mert apiapa még rádob egy hetet.
A január kicsit nehezen kezdődött: SB itthon volt az oviszünetre való tekintettel, ami nagyon jó, ha nem beteg és nincs bezárva egész napra a hideg miatt. De a fiúk jól elvoltak és én csak kaptam a különböző projektekröl szóló képes beszámolókat a munkahelyemen.
 |
| Projectek sorban |
A kisbogár jelez, csak figyelni kell (vagy szagmintát belélegezni), hogy mit akar. Bár enni nem nagyon akar a betegeskedése után, és ez lehet a
Nestlé miatt van, mert finomak a pépjei. És persze finom a tápszer is, amelyet a Nutricia gyárt, amely pedig a
Danon csoport része (
"A Nutricia az orvosi célokra szánt klinikai tápszerek piacvezető
gyártója Európában, a kutatás, a fejlesztés és a korszerű terápiás
megoldások elkötelezettje" - és bébiétel gyártó). Nem baj, majd eccer a tőzsdén visszavesszük tőlük a kifizetett pépek és tápszerek árát, apa watchlistre tette őket (és az Electrabelt, a Colruyt-ot, a Carrefour-t no és a Numericable-t, ez utóbbi a netszolgáltatónk, és igazán nem vagyunk megelégedve velük. SzaraNet). De azért mindenből eszik egy keveset, kevés maradékot meg a földről ugye. És megtanult esernyőbabakocsiban is utazni, itt legalább nem üvölt, mint az autóban, vagy a babakocsijában (amit emiatt jól el is adunk). Úgyhogy, business as usal.
Az alvás-altalásban tettünk egy nagy visszalépést, mert mióta otthon jártunk, újra velünk alszik a manó. Kb éjfélkor "átjön" és reggelig marad, közben többször álomba eszi magát. Néha csatlakozik a bátyó is, és így négyen heringalszunk a 160x200-as ágyunkban. Mostanra ezt már egész jól megszoktuk, az elején inkább csak imitáltuk az alvást. Munka mellett csak nagy erőfeszítések árán sikerülne VV-t a saját ágyába szoktatni, így szerintem még marad velünk egy darabig. Azt mondják, kamaszkorukra legkésőbb kiköltöznek a szülői ágyból.
Még sok-sok képpel jövök a 10 hónapos VV-ről!
