Halleluja, VV feltámadott! Örvendezzünk!

Nagyszombat reggeltől presszionáltam a kisebbiket, hogy kapja össze magát és használja arra a lábát, amire való, mert úgy szoktuk meg (egy példa alapján..), hogy a gyerekeink ezen a napon kezdenek el járni. Úgy látszik, hogy VV csak erre a biztatásra és bároritasra várt, mert délutánra legyőzte korlátait és JÁRT! Ennek a húsvéti csodának a szokásosnál szélesebb közönség is tanúja volt, mivel Luli unokanővér tavaszi szünetben nálunk járt anyájával, meglátogatták a régen látott mamát és minket.
Acsaládon belül folytattunk már filozófiai diskurzust arról, mikortól számit járásnak a lépegetés. Abban maradtunk, hogy a kapaszkodva lépegetés nem minősül annak. Sem a lendületből kapaszkodás nélküli roham, ami általában csak kb két-három lépésre elegendő. Tehát ami a mi fogalmaink szerinti járás, azt VV Nagyszombaton produkálta: segitség nélküli ölálló lépegetés koncentráltan egyensúlyozva, ami háromnál több lépést eredményez. Ez itt legalább 6 egyszerre, csak ezt sikerült elkapni a le-fel mászkálásból. Csillogott a szeme, úgy örült VV, hogy sikerült:

Halleluja, VV feltámadott! Örvendezzünk!